Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Heindl, Waltraud–Malfer, Stefan: Az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvei, 1848–1867: egy kétoldalú vállalkozás / 37–45. o.

2. A forrás jellege önmagában indokolja az ilyen típusú közlést. Az osztrák minisztertanács volt ugyanis az a központi szerv, amelyben a szálak összefutottak, noha befolyása — az alkotmányosság súlyának alakulásától függően — volt kisebb és lehetett erősebb. A jegyzőkönyvek tartalmát nemcsak az ún. nagypolitika kérdései határozták meg, hanem a mindennapi kormányzati és közigazgatási tevékenység is rányomta bélyegét. A kutató számára ily módon feltárul az államélet valamennyi metszete. 3. A kezdetektől fogva — amint említettük — adva volt a magyar kollégákkal való együttműködés és az egészbeni, teljes forrásközlés elvének alkalmazása biztosította legkedvezőbben annak az előfeltételét, hogy megtaláljuk a közös nevezőt az úttörő kísérletnek számító bilaterális forráskiadvány létrejöttéhez. Az egy levéltári egységre épülő teljes forrásközlés elvének alkalmazása viszont azzal a hátránnyal jár, hogy egy-egy kérdéshez kapcsolódó fontos, de más provenienciájú iratok összességét nem lehet — sőt nem is kell — közzétenni, ha nem akarjuk, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadása egy általános iratpublikációvá alakuljon át.

9 A forráskiadvány ezért azt az alternatívát választotta, hogy magyarázó jegyzet és bevezető tanulmány segítségével szemlélteti a politikai határozathozatal problémáit és az államszervezet strukturális kérdéseit. A forrásközlési magyarázó jegyzetnek — a germanisztikai forrásközléstan meghatározása szerit — „feladata a szövegértelmezéshez szükséges minden — elsődlegesen történelmi — adat összegyűjtése. A forrásközlési magyarázó jegyzet a szöveget dokumentumként kezeli .. . Továbbá észrevehetően érvényesíti a történelmi távolságtartást .. . Természetesen a forrásközlőnek ismernie kell a kutatást és képesnek kell lennie, hogy azt összefogottan végezze. Egészében azonban mégis arra kell szorítkoznia, hogy a dokumentáció kívánalmaihoz igazodjon, röviden utaljon más forrásokra, befolyást gyakorló körülményekre és vegye igénybe a korabeli anyagot. A forrásközlési magyarázó jegyzet előfeltétele a célra és a befogadókra vaíó folyamatos összpontosítás .. ."

I0 Ez érvényesül vezérfonalként az osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadásánál is. A forráskiadvány az egyes fontos dokumentumok szövegtörténetére való utalással vagy az egyes iratok különböző szövegváltozatainak szembeállításával más lehetőségeket is teremt az egyes kutatók számára, hogy első ránézésre felismeriék a kormányzati apparátus sokat emlegetett politikai határozathozatali mechanizmusát és a különböző hatalmi csoportokat. Ebben az összefüggésben még egyszer megismételjük, hogy a forráskritikai magyarázó jegyzetek készítéséhez magától értetődően elsősorban a császári kabineti levéltár ügyiratait (felterjesztéskivonatokat, birodalmi és államtanácsi aktákat), tehát a minisztertanács mellé rendelt szervek állagainak anyagait használjuk fel. Az uralkodói elhatározás ugyanis ezeknek az iratoknak az alapján formálódott. Ezzel a módszerrel egyébként a modern forráskiadványok által kitaposott utat követjük.

11 Ha a császári kabineti levéltár ügyiratai nem elegendőek, értékesítjük a bécsi levéltárakban őrzött minisztériumi állagokat, továbbá az Osztrák—Magyar Monarchia utódállamai fővárosaiban és a tartományi székvárosokban található más kormányszervek levéltári iratait is;

12 mindenekelőtt ahhoz, hogy ezek a levéltári források mint kísérő ügyiratok a jegyzőkönyvekben külön említésre kerülnek, illetve megvilágítják a miniszterek tanácskozásának lényegét és fontosak a szakirodalomban nem tárgyalt kérdések megértése szempontjából. Itt szeretnénk utalni arra, hogy az eddig kiadott valamennyi kötethez felhasználtuk a Magyar Országos Levéltár anyagát, miután különösen gyakran szerepeltek magyar vonatkozású kérdések a tanácskozás napirendjén. A forrásközlési :n