Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Heindl, Waltraud–Malfer, Stefan: Az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvei, 1848–1867: egy kétoldalú vállalkozás / 37–45. o.

magyarázó jegyzet — szögezzük le ismét — nem öleli fel a levéltári források egészét, hanem tudományos mérlegelés alapján történt válogatást tartalmaz, amely útmutatásul szolgálhat a szóban forgó levéltárak vonatkozó anyagának feltárásához.

13 A fontos témák összefoglaló bemutatása és interpretálása a bevezető tanulmányok feladata. II. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek mint történeti forrásfajta értékének megítélése szoros összhangban van a „történelmi interpretáció tendenciáinak" változásaival.

14 A lényegi kérdés abban áll, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvek forrásértéke és tematikája megfelel-e a jelenkori történetírás kérdésfeltevéseinek. A historiográfia által támasztott új követelmények, amelyek egy-egy korszak struktúrájának, egy társadalom élete egészének feltárását célozzák, fokozott mértékben késztették a történeti kutatást az írott források mellett más múltbeli emlékek értékeinek felhasználására. A gazdaság, a társadalom és a hétköznapok történetét kutató irányzatok fejlődése, valamint a mentalitástörténeti perspektívák feltárása iránt támadt új kérdésfeltevések fogalmazódtak meg. A minisztertanácsi jegyzőkönyvekben tükröződő tematikai spektrum az ajtónállók nyugdíjától kezdve az új alkotmánytervezetekről folyó vitákig, a vasútépítési tervek finanszírozásán át az átfogó egyetemi reformokról és az egyetemek belső felépítéséről tartott tanácskozásig terjed, s így bennük számos támpont található a történetírás aktuális kérdéseinek megválaszolására.

15 Ami a minisztertanácsi jegyzőkönyveknek az osztrák kormányzási mód belső problematikájára vonatkozó közléseinek értékét illeti, szeretnénk Josef Redlich megállapítására utalni, aki a „Das österreichische Staats- und Reichsproblem" című — mindmáig túlhaladottá nem vált — munkájához elsősorban a minisztertanácsi jegyzőkönyvekből merítette az ismereteket: A minisztertanácsi jegyzőkönyvek „nemcsak lehetővé teszik a bepillantást a politikai válságok belső folyamataiba, amelyeknek sorozata az osztrák probléma fejlődésmenetét képezi, hanem a korona tanácsosainak és gyakran magának az uralkodónak az iratokban előadott érvei és okfejtései pótolhatatlan eszközt jelentenek az egész osztrák kormányzati módszer szellemének, a kormánypolitika érzületének és alapelveinek a konkrét tényként való mindenkori megragadására".

16 Ennek a forrásanyagnak a kiértékelése természetesen a hagyományos módszertani eljárás alapján végezhető el. Megfontolandó azonban a kvantitatív elemzés lehetőségeinek felhasználása. Kvantitatív tartalmi elemzések — pl. egyes személyek vagy csoportok véleményének, értékorientációjának, döntéshozatali motívumainak vizsgálata — a már eddig közzétett forrásanyag bősége alapján is végezhetők.

17 Természetesen a minisztertanácsi jegyzőkönyveket, mint minden forrást, formai kritikának kell alávetni, miként „az események megszakított előadása is, amely a tárgyalások és mindenekelőtt a jegyzőkönyvvezetés körülményeiből fakad",

18 mindenkor forráskritikai elemzések kiindulásául szolgál. Már Droysen nagyon világosan óvott a források naiv és differenciálatlan túlbecsülésétől: „Csak meríteni a forrásokból és azt gondolni, hogy ez a történelem, ellene mond tudományszakunk természetének. Valójában gyermeteg az a vélekedés, hogy amit Diodorus a Diadochos-esküvőről mesél, az egyenlő a történelemmel."

19 40