Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Heindl, Waltraud–Malfer, Stefan: Az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvei, 1848–1867: egy kétoldalú vállalkozás / 37–45. o.

WALTRAUD HEINDL—STEFAN MALFER Az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvei (1848-1867) — Egy kétoldalú vállalkozás — Az „Osztrák Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek" kiadása immár húszéves múltra tekint vissza. A forrásanyag — az Önálló módszertani kötetet követően — eddig már tíz kötetben látott napvilágot.

1 Mindjárt a bevezetőben hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a forráskiadás a magyar szakemberekkel való szoros együttműködés keretében valósul meg. A két ország történészei 1967-ben és 1988-ban egy osztrák és egy magyar bizottságot hoztak létre a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadására, amely meghatározta a munkamegosztás és az együttműködés keretét. Az osztrák fél az 1848—1867 közötti osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek publikálását, a magyar bizottság pedig a közös minisztertanács 1867—1918 között keletkezett jegyzőkönyveinek kiadását vállalta. A nehéz forrásközlési kérdések megoldására, valamint a fordulatokban gazdag — s mint tudjuk —, konfliktusoktól sem mindig mentes közös történelmünk egyes problémáinak feldolgozására Budapesten és Bécsben rendszeres közös vitaüléseket és a kéziiratok cseréjét irányozták elő. Ezzel egy olyan izgalmas •— s végeredményt tekintve korántsem biztos — kísérlet kezdődött, amely — úgy véljük — kifejezetten pozitív irányba fejlődött. A budapesti egyetem, a levéltárak, a Magyar Tudományos Akadémia és a bécsi „Osztrák Kelet- és Dél-Kelet-Európa Intézet" szakembergárdájának együttműködése — mind az érintett kutatók korábban nagyon is ellentétes történelemfelfogásának közeledése, mind a személyes tudományos kapcsolatok alakulása szempontjából — rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult. Minden forráskiadvány egy sor kérdést és problémát vet fel, s nem csak olyanokat, amelyek a forrásközlés technikáját, rendszerét, módszerét és alapelveit általában érintik. Az írott források kiadása szoros kapcsolatban áll a historiográfia egyetemes helyzetével, a történeti metodológiával, és politikai távlatokra is utal. Ezzel összefüggésben e forráskiadvány néhány aspektusát is bemutatjuk, először is a forrásközlés módszerét és technikáját, másodszor a forráskiadvány fontosságát a mai történetírás kérdésfelvetései szempontjából, harmadszor pedig a vállalkozás állampolitikai jelentőségét. Végül néhány példa kapcsán felvillantjuk a forráskiadványnak a magyar történetírás által hasznosítható értékeit. Fordította: Ress Imre 37