Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Lakos János: A levéltári kutatási korlátozások elvei / 3–13. o.

nálhatók az állam védelmi, biztonsági, külpolitikai és gazdasági érdekeinek veszélyeztetésére. Ennél is hosszabb ideig, esetenként 100 évig tartó korlátozást igényel az egyén, a személyiség jogvédelme. Ezeket a tényeket egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a levéltári anyag használatra bocsátásánál. Hazai kutatási korlátozási rendszerünk újraszabályozása — ennek szükségességére a cikk 1. fejezetében rámutattam — ugyanakkor elválaszthatatlan az Országgyűlés törvényalkotási programjában szereplő és már készülőben levő magyar információs törvénytől, amely — ha igaz — ki fogja mondani az információszabadság elvét, s kötelezni fogja a hatóságokat, hogy a közérdekű információkat mindenki számára hozzáférhetővé tegyék. Nem közérdekű az információ akkor, ha titoktartási előírások alatt áll, vagy pedig valakinek a személyes adata.

17 Erre tekintettel megítélésem szerint a következő fő elvek érvűnycoít^se szükséges ahhoz, hogy egyértelmű jogi alapokon álló, az adatvédelmet megfelelően biztosító, ugyanakkor a kutatás lehetőségeit indokolatlanul nem szűkítő levéltári kutatási korlátozási rendszert alakíthassunk ki: — A korlátozás alapvető elveit a hozandó levéltári törvényben, a részletes korlátozási listát minisztertanácsi rendeletben kell rögzíteni, valahogy a francia megoldás szerint. — Az általános kutatási időhatárt — a nemzetközileg széleskörűen alkalmazott — 30 éuben lenne célszerű megállapítani a mostani 20 helyett. Ezzel összefüggésben az iratok levéltárba adása a keletkezés után 25 évvel történhetne, ami tarthatóbb is, mint a mai — egyébként sem kötelező — 15 éves átadási határidő. — Az állami és a gazdasági érdekek védelmében az általános kutatási időhatáron felül a 30 éven túl is valóban államtitkot, szolgálati és üzemi titkot tartalmazó ún. minősített iratok zárolása szükséges.

18 Ezen kívül csak kivételesen, a törvény előírásai alapján kerülhessen sor korlátozásra. A magánérdekek, a személyhez fűződő jogok, az állampolgárok magánszférájának védelme mindenekelőtt a személyre vonatkozó anyakönyvi, gyámsági, gondnoksági, egészségügyi, népszámlálási és egyéb statisztikai, személyzeti, hagyatéki, adó-, pénz- és illetékügyi és peres iratok hosszabb időtartamú korlátozás alá vonását követeli meg.

19 — A korlátozások egyértelművé tételének igazi módja az lenne, ha a korlátozásokat iratcsoportokra (pl. tételek) és aktákra konkretizálnák az iratképző szervek a levéltárba adáskor, természetesen a kormányrendeletben közzétett korlátozási lista alapján.

30 — Valamennyi korlátozás (a minősített iratok zárolása is!) meghatározott időtartamra szólhat, azaz minden esztendőben újabb év korlátozás alá eső iratanyagának kell hozzáférhetővé válnia. A nemzetközi tapasztalatok alapján általában 50—60 év a szükséges korlátozási időtartam, ennél hosszabb védelmi idő (max. 100 év) csak egyes szigorúan titkos iratok és a magánszféra bizonyos területeit érintő iratok (pl. születési és házassági anyakönyvek, periratok, egészségügyi dokumentációk) esetében indokolt. Az államérdekből, szolgálati érdekből elrendelt korlátozás alól az iratképző szerv vezetője adhatna felmentést a levéltár javaslatára, ha a kutatás közérdekű tudományos célt szolgál és a kutató biztosítékot nyújt az engedélyező indokolt kikötéseinek betartására.

21 — A szabályozásnak egyformán kell vonatkoznia bel- és külföldi, hivatásos és nem hivatásos kutatóra. Külföldi kutatók esetében azonban — bármennyire nehéz is ezt érvényesíteni — elkerülhetetlennek tűnik a reciprocitás elvének kimondása. : i