Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Lakos János: A levéltári kutatási korlátozások elvei / 3–13. o.
adható engedély, de a kutató ebben az esetben publikálás előtt köteles bemutatni a kéziratát. Az NSZK-ban különböző kutatási szabályok érvényesülnek a szövetségi berendezkedésből adódóan. A kutatási időhatár általában 30 év, azonban vannak kivételek: Bajorországban pl. egyelőre még fenntartják az 1945-ös időhatárt. Egészen friss a szövetségi levéltárra vonatkozó szabályozás. Az 1987-ben elfogadott „Bundesarchivgesetz" kimondja, hogy a 30 évnél régebben keletkezett iratok kutathatók, ,,ha jogszabály másképp nem rendeli". Ezek a „másképpen rendelések" a következők. A legfrissebb anyagokat is rendelkezésre kell bocsátani, ha azok keletkezésükkor már a nyilvánossághoz szóltak; ellenben 80 évig tartó korlátozás alá vonták azon dokumentumokat, amelyekre titoktartási előírások vonatkoznak (sőt, „közérdekből" a védelmi idő további 30 évvel meghosszabbítható!). A személyre vonatkozó anyagok a személy halála után 30 évvel, 111. ha a halálozás éve nem, vagy csak nagy időráfordítással lenne megállapítható, a születéstől számított 110 év elteltével hozzáférhetők. Felmentést az iratot létrehozó szerv, ill. személyi vonatkozású dokumentum esetén az illető személy adhat. Enélkül személyi vonatkozású irat csak az anonimitást biztosító módon (pl. ún. anonimizált reprodukció formájában) bocsátható a kutató rendelkezésére. (Tudjuk, az NSZK gazdag ország, tehát nyilván meg is tudja valósítani az elvek gyakorlatba való átültetését!) Vatikán Állam hagyományosan a távoli múltba helyezi a levéltári kutatási időhatárt. 1979 óta az 1903 előtti iratokban végezhető kutatási tevékenység. Nyugat-Európában általában érvényesülnek még a következő elvek: — Ha egy kutatási korlátozás alá vont dokumentumra publikációban már hivatkoztak, korlátozása megszűnik. (A tudományos ellenőrzés lehetőségét ugyanis biztosítani kell.) — A saját személyre vonatkozó aktákba az illető személy betekinthet. — Elvileg nem különböztetik meg a bel- és külföldi kutatókat, azonban a gyakorlatban alkalmazzák a reciprocitást. — A kutatónak kötelezettséget kell vállalnia az adott levéltár kutatási szabályainak betartására. A tudományos kutatást határozott előnyben részesítik a hobbiszintűvel szemben. Korlátozás alól csak tudományos kutatás esetén adnak felmentést. Tudjuk, a szocialista országok többségében is napirendre került a levéltári kutatások könnyítése. Konkrét, joganyagban is megjelenő változásokról mind ez ideig nem értesülhettünk. (Szlovákiában pl. továbbra is szigorúan alkalmazott szabály, hogy külföldiek csak 1938 előtti iratokban kutathatnak.) A kivételt Lengyelország jelenti, ahol az 1983-ban hozott új levéltári törvény bevezette a 30 éves általános kutatási időhatárt, s mint az a szakirodalomból kitűnik, lengyel kollégáink döntően a francia példát igyekeznek követni a korlátozások elveinél. 3. Hazai teendőink Fenti külföldi áttekintés alapján látható: teljes levéltári kutatási szabadság sehol a világon nincs, sőt alaptalan, a tényeket figyelmen kívül hagyó állítás az, hogy a „jogállamokban" 30 év után nyilvánosságra kerülnek a titkos levéltári dokumentumok. A levéltári anyag ugyanis — társadalmi és politikai rendszertől függetlenül —• kb. fél évszázadra visszamenően tartalmaz olyan információkat, amelyek a teljes közéleti nyilvánosság, a legkifejlettebb jogállamiság körülményei között sem tehetők hozzáférhetővé korlátozás nélkü 1 , mert fe 1 H->.'-.i-
