Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - Pandula Attila: A magyar falerisztikáról / 11–22. o.

PANDULA ATTILA A magyar falerisztikáról Napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a nemzeti hagyományok, igen nagy az érdeklődés a történelem, a történelem segédtudományai iránt. Az alábbiakban egy, hazánkban még alig méltatott területről, a rendjelekről, kitüntetésekről kívánok szólni. Áttekintve a magyarországi falerisztika múltját, a legfőbb jellemzőket a következőkben foglalnám össze. A magyarországi rendjelek, kitüntetések döntő része hosszú időn keresztül megfelelt az európai gyakorlatban használatos formáknak, adományozásuk is az általánosan követett normák szerint történt. Esetenként arra is van példa, hogy magyar rendjelék igen jelentős nemzetközi megbecsülésben részesültek, s így azok ma is a rend jeltan számon tartott, legelőkelőbb emlékei közé tartoznak, így a középkorban megemlítendő a Zsigmond király által 1408-ban alapított Sárkány Rend, a korai világi lovagrendek jellegzetes példája. Formája szimbolikus állatalak (=sárkány). Alapítójának célja volt, hogy a Rend adományozásával saját hatalmát erősítse, a nemességen belül megszilárduljon egy, a dinasztiához hű réteg. A Rend külföldieknek történő adományozásával saját nemzetközi helyzetét igyekezett megerősíteni. A Mátyás király halála körüli időkben elenyészett Rend rövid idő alatt Európa-szerte közkedvelt elismeréssé vált. Tulajdonosai az Ibériai-félszigettől Litvániáig megtalálhatók voltak.

1 A rendjelek és kitüntetések általánossá válásának időszakában Magyarország a Habsburg Birodalom — Osztrák—Magyar Monarchia — része volt. így egy nagyhatalom — nemzetközileg is igen nagyra tartott — kitüntetési rendszere érvényesült. A Habsburg Birodalom rendjelei, kitüntetései világviszonylatban is a legillusztrisabbak közé tartoztak. Esetenként évszázadokig fennállt, ritkán adományozott rendjelekről van itt szó. E 'kitüntetési szisztémát más országokban is követték, így német területen, a Balkán országaiban. Ebben a kitüntetési hierarchiában megkülönböztetett szerep jutott az Aranygyapjas Rendnek, amelyet 1429-ben (1430-ban) Burgundiában alapítottak, s 1477-ben örökségként került a Habsburg-családhoz. A XVIII. század elejétől kezdődően a Rendnelk két ága van, az osztrák, illetve a spanyol ág. A Rend ún. osztrák ága mindvégig megtartotta kiemelten exkluzív jellegét. 1918-ig mindössze 1215 fő kapta meg e Rend jelvényét. Több száz év alatt csupán ennyi kitüntetett, ez igen jól mutatja a Rend tényleges értékét, tartalmát. Az Aranygyapjas Rend, mint a Habsburg-család ún. házi rendjele napjainkig fennáll.

2 A Habsburg Birodalom — Osztrák—Magyar Monarchia — szinte valamennyi rendjele kereszt formájú volt, s több osztályra tagolódott. Mindez megfelelt a feudalizmus, illetve a kapitalizmus időszakában általánosan követett nemzetközi gyakorlatnak. Az egyes társadalmi rétegből származó kitünteti