Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A "La Gazette des archives" c. folyóirat 1985. évi évfolyama / 67–71. o.

galmakat átvinni egy másik nyelvre, amely másik ország viszonyaihoz kötődik. Például az angol „department archives" minisztériumi levéltárat jelent, viszont a francia „archives départementales" megyei levéltárat; ez utóbbi brit angolban „county archives"-nek fordítható, amerikai angolban pedig legfeljebb „régiónál archives"-nak. A szerző a cikkének végén megállapítja: a terminológia a szakmai elmélet és gyakorlat tükre. Az elméleti alapok nemzetközi viszonylatban is szilárdnak, egyetemesnek tekinthetők. Nem mondható el ugyanez a gyakorlatról. Ennek nemcsak az az oka, hogy eltérőek a hagyományok, intézményi rendszerek stb., hanem az is, hogy a gyakorlatunk nem pontos. A fogalmak ilyen nemzetközi vállalkozásban történt vizsgálata nagyon hasznos: tisztáz, eloszlatja a homályt, a rossz beidegződések miatt rögzült tévedéseket, ezáltal tisztítja a gyakorlati munkát is. * * * A levéltári informatika kapcsán írt cikkében érdekes elméleti következtetésekre jut Paule René-Bazin, a Nemzeti Levéltár levéltárosa.

2 A Nemzeti Levéltárnak a Miniszterelnökséghez kihelyezett missziója — azaz a területi munkát helyben, permanensen végző részlege — egy olyan átfogó informatikai rendszert dolgozott ki a miniszterelnöki iroda számítógépes szakembereinek segítségével, amely teljesen átfogja a levéltári feldolgozó és kutatószolgálati munkát az átadott iratok adatainak rögzítésétől a segédletek publikálásáig. A számítógép megváltoztatta a kutatási módszereket és a kutatói igényeket. A computerek révén a kutató hatványozott számú kombinációt tud alkalmazni, gyorsabban fér az adatokhoz, a jelenségeket szintetikusabban és egyben mélyebben (a kettő nem zárja ki egymást) tudja vizsgálni. Az új kutatói igények még nem nagyon érintették a levéltárakat, de várható, hogy a jövőben megtörténik az áttörés. Mindez a levéltárostól megköveteli, hogy felkészüljön a változásra, és ez nemcsak számítógépek beszerzését jelenti, hanem új munkamódszerek kialakítását, a feladatok új megközelítését is: bármilyen szomorúan is hangzik, kevésbé literátus szemléletet kíván, viszont jobban felbontott feladatokat, pontosabb és következetesebb munkát. A cikk második részében a szerző azt vizsgálja, hogy a számítógép általános és mindennapi használata, azaz egy teljes informatikai rendszer milyen konkrét változásokat hozott a levéltárosok munkájában. Egyrészt nagyon megnövekedett termelékenységük, az eredmény pontos és analitikus — és ami pszichológiai szempontból nagyon fontos — azonnal érzik a végzett munka minőségét. Sokak véleménye szerint a számítógéppel létrehozott adatbázisok, általában az informatika, a proveniencia elve ellen hatnak, a szervesen összetartozó levéltári irategyütteseket dokumentációs gyűjteménnyé változtatják. A szóban forgó rendszerben azonban szó sincs erről. Egy irat adatait úgy vették fel, hogy utalást tettek a kapcsolódókra is. Az összetartozó iratok ezáltal könnyen „összehozhatok". Sőt, a tartalmilag összetartozó iratok közös azonosítószámot kaptak, külön blokkban is kiírhatók. Az a tény pedig, hogy egyes irategyütteseket nem kell szétszedni, mert a gép kívánság szerint elvégzi a rendezést a mágneshordozón, ugyancsak erősíti a proveniencia elvének érvényesülését. # # * A levéltári szakirodalomban szokatlan, matematikai képletekkel és számításokkal zsúfolt cikk található a „Gazette" 129-es számában. Régis de SaintJouan matematikai szempontból közelíti meg a rendezést, pontosabban szólva 68