Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - DOKUMENTUM - Mázi Béla: Dessewffy Gyula Mór naplójegyzetei az 1844. évi Komárom megyei tisztújításról / 59–70. o.

szemeiben könyüket is vevék észre; látszott Sárközyn is, men[n]yire megha­totta volt őt hív pártfeleinek vérzése, kik érette szívesen ontottak volna több vért is. — Besze szónoklatát Sárközy igen röviden, de nyájas szívességgel meg­köszönvén, kérte az összes sereget, hogy menne a Rózsa-piaczra, hol szabadabb helyen, mindenki által hallhatólag beszélhetne, miután a jelen hely, szűk utca lévén, arra alkalmatlan. A Rózsapiaczon tágas kört rendezve, a főbb kortesek kivont karddal Sár­közyért mentek, ki is a tömegnek igen szívreható beszédet mondott, említvén, hogy ezen bukása által a közügy csak nyert, miután az ellenfél által elkövetett igazságtalan tény csak felkölti a megyét, s az ellenzéki párt növekedvén, na­gyobb ellenőrség s rend virágzand az eddig többnyire csak pár család által ön­kényesen kormányzott megyében. Elmondá végre az orsz[ág]-gyűlésre beadan­dó folyamodás mibenlétét, s annak még ma leendő aláírására az összes nemes­séget felszólítá. 37 Gondolná valaki hogy Sárközy igen megütközött bukásán? korántsem, ő vidám kedvű volt, vagy legalább annak látszott; ebédközben (mert mi pozsonyiak mindig Sárközyhez voltunk reggelire, ebédre stb. hivata­losok) azt monda, hogy hónapok óta, mióta csak a tisztújítás előtti korteskéde­sek megkezdettek: csak ma eszik jó ízűen, mert eddig a bizonytalanság minden kedvét elölé. Én részemről igen elhiszem azt, s nem csodálkozom Sárközyék mostani nyugodtságán; mert ki a közönségnek ily nagy szeretetét tapasztalja, mint Sárközy, kiről a világ azt fogja mondani hogy csak igazságtalan fegyver­rel volt legyőzhető: annak bukása dicsőséges, és mint ilyen: nagy kárpótlást nyújt a veszteségekért, míg az ily lealacsonyító győzelem, mint Ghyczy Páz­mándyaké, egy nemes jellemű által sem fog irigy éltetni. A dicsőséges bukás napja estvején Sárközyéknál egy nagy és fényes társa­ság gyűlt öszve, víg társalgással, s táncolással tölteni az estvét, mellyet Ghy­czy ek megkeserített győzelmök után nem a legjobb ízűn tölthettek. A szép hölgykoszorúban leginkább tündöklött a szép házikisasszony, Sárközy Juliska, — nekem talán Szabó Zsani legjobban tetszett volna, a kellemetes Gouvernent­tel is szándékoztam jól mulatni: de mindezekre már idő nem volt; mert alig született meg föltételem: bekövetkezett a hosszú, s feszes toasztokkal ünnepé­lyezett vacsora, mely után a társaság csak hamar eloszolván, a tánc nem lőn folytatható. A Ghyczy—Pázmándy párt egyedül voksolt, Ghyczy lőn első-, Pázmándy másod alispán, de a többi tisztviselők választásánál másnap a Pázmándy-párt maga közt össze veszett, any[n]yira hogy ismét szuronyok lőnek szükségesek a lecsillapításra. [A] Sárközy párton lévők közül természetesen egy sem lőn tiszt­viselő. JEGYZETEK 1 Éble Gábor: A cserneki és tarkeői Dessewffy család. Bp. 1903. II. sz. leszárma­zási táblázat. — Magyar nemzetiségi zsebkönyv. 2. Nemes családok. 1. kötet, Bp. 1905. 177—178. o. 2 Dessewffy Gyula Mór személyi iratai. OL Dessewffy család levéltára (P 1785), 2. cs. III. 3 Gróf Dessewffy István megbízólevele Dessewffy Gyula Mór számára — OL (P 1785) 2. cs. 5. 4 Takáts Sándor hagyatéka — OL (N 119) Fasc. 73. 11. 136. 5 Itt Varga János; Megye és haladás a reformkor derekán (1840—1843) c. tanul­mánya gondolatmenetét követtem. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 11—12. k. Kaposvár, 1980—1981, 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom