Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - DOKUMENTUM - Mázi Béla: Dessewffy Gyula Mór naplójegyzetei az 1844. évi Komárom megyei tisztújításról / 59–70. o.
akarja magát tolni, midőn Komárom törvényes többségének nem kell a büszke dinaszta. A gőzösről leszál[l]va, két fiatal, veres kis lobogót tartva kezében, veres coquardokkal várták a Sárközy részére jötteket, hogy őket azonnal a rendelt szállásokra vezessék. Nekem Józsival Sárközyékkel átellenben jutott szállás. Délután magyar ruhába öltözötten, 3 kocsin Aranyosra kirándultunk Sárközy korteseiért, hol azoknak egy része össze volt pontosulandó. Az útnál reá bukkantunk [a] Ghyczy—Pázmándy párt roppant táborára, mely valóságos hadi tanyát képezett 23 nemzeti színű nagy zászlókkal. Azt hívem, hogy most minket, veres tollasokat megszalasztanak; azonban kardjainkban, de kivált lovainknak gyors lábaiban bízván, bátran szemökbe néztünk, sőt a Sárközy nevet is éljennel harsogtattuk; s a Ghyczy tábor nem hogy megszalasztott volna; sőt több helyen harsogásunk viszonoztatott; ez példája volt Sárközy közszeretetének. Aranyoson két jó ismerőseimre találtam Vadnay Rezső [!]- és Putnoky Móriczra 28 , kik igen különös ruhákba öltözötten kortes vezér szerepet vittek. Aranyoson az ócsai és csalóközi [!] korteseket bevárva, esőben indultunk Komáromba. Gyönyörű volt közel félórányi hosszaságon a sok — veres zászlós — szekerek sorát nézni; elöl ment a lovas kortesség, utánuk néhány kocsi, utánnunk a banda, és így a többi kortes szekér. A kortesek mind posztó ruhában lévén, látszott, hogy a vagyonosabb része, mely nem szorult Pázmándy 10 pengőjére — mind Sárközy részén van, míg Ghyczy [és] Pázmándy mellett csak a megvesztegethető salak lehetett. 29 Itt ott, egyik vagy másik kortesvezér büszkén nyargalt el a kortesek hosszú sorozata mellett, vagy száguldozó ménjén az út melletti dombra szökelt s mint valami Napóleon nagy tudósán seregének végét nézdelé, mely még messze a faluból ki sem jött volt. Az egész jelenet igen harcias színt viselt, s valóban csak a korteses restauratio az, mi a magyart a mostani időkben hősiesen lelkesíti, de azért ellensége előtt hősileg meg szöknék hazájaért. A városnak sáros utcáin nagy pompával menvén, az egész menetel igen ünnepélyes alakot vőn magára. Az ablakokból kinéző sokaság nagyobb része oly lelkileg áldották Sárközyt, s szemeiben Sárközy eránti lelkesedés lángolván, itt ott éljenzések hangzottak. A közvélemény — kivált Komárom városában Sárközy mellett harcolni látszik. Sárközy közszeretetének mindmegannyi bizonyságai. A megye ház előtt mentünk, az ablakaiból kinéző sok hölgy szemlejével foglalkozám: midőn véletlenül Pizigalli Elizt megpillantottam; egyszerre történt a heves köszöntés mind két részről, ö Ghyczy Mátyásné. Tehát mint ellenfelek találkozunk a pesti elvállás [!] után; de azért feltevém meglátogatását. Komárom egyik utcájában összejövék a Sárközy kortesség másik részével. A nemesség nemsokára a rendelt tanyákra oszlott. A kortes bevezetés után több pozsonyiakkal — Csányi Dani, Bánó Józsi, Szántó Albert, Sáry, Horváth Elek, Tomasich Józsi, Márkus Károly 30 stb. — Sárközyhez mentünk uzsonnára, hol Sárközy szíves családával s igen csinos Juli leányával megismerkedtünk; szívesen maradtunk volna itt tovább is, de a közügy kívánta, hogy a sok vendég közül kibontakozzunk s a tanyákra menjünk, korteseket látogatni s lelkesíteni. Mi tehát hamarjában kortesesen felöltözködvén, messze mes[s]ze utaztunk a sárban vak sötétségben, míg Komárom egyik végén a tanyákhoz értünk. A korcsmává alakított ház — vagyis tanya udvarán magas póznákon zászlók lobogtak a párt színeivel, hogy azokon legyen megismerhető a Sárközy párt a Ghyczyétól (bár éjjel, midőn t.i. a tanyákat látogattuk a szint nem láthatók). — Az utcákon mindenütt, kikkel csak találkoztunk „Sárközy éljen"-nel szólíttattunk meg, az egyik tanyáról másikra járó kortesek által, kiknek aztán oly jól esett viszonoznunk Sárközy nevét, hogy Pázmándyékkal majd sehol sem talál63
