Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - DOKUMENTUM - Mázi Béla: Dessewffy Gyula Mór naplójegyzetei az 1844. évi Komárom megyei tisztújításról / 59–70. o.
köztünk: oka, mert azok — mint nem önkénytesek — tanyájukba csukva tartattak, lm a szabad választás! midőn a voksok csukva tartatnak mint idegen marhák, nehogy haza szökjenek. Vadnay Rezső kis zászlócskákkal kezében volt többnyire a szónok, ezt válták fel mások, különösen Márkus Károly igen hatalmasan szónokolt, s így egy tanyáról a másikra jártunk, különféle szónoklatokkal s beszédekkel a korteseket lelkesítendők. — Sajátszerűk voltak e tanyai jelenetek: a kortesség mint valamely ingyen korcsmában, bor és ének közt tölte idejét a nélkül hogy le részegednék, mert dicsérendő a komáromi kortességben, hogy az különbözik a többi megyék korteseitől mint míveltségben, mint ruhában, természetes, józan ítélő tehetséggel bírván, el lehet avval beszélgetni. — A szónoklatot többnyire levett süvegekkel hallgaták, hogy az annál ünnepélyesebbé váljék. A szónok több ízben félbeszakasztaték a 'köztetszés jelei által, s különös ájtatosság honolt kivált az öregebbek arcain, mert szavunk nagy tekintélyű volt, mert minket a pozyonyi országgyűlési fiatalság küldöttjeinek gondoltak. Komárom megyében igen számos a köznemesség, de az úgynevezett urak, s kivált fiatalok igen kevesen. A gazdag urak természetesen a dinastákhoz csatlakoztak, a fiataloknak is nagyobb része, mely a Pázmándipárt [!] által reméllett hivatalba jöhetni, de az ellenzék s a kisebb birtokosok mind Sárközy részén voltak, a Sárközy részen lévő igen kevés kormáromi fiatalok közül egy párt mondhatni ugyan jelesnek; de a többiben mintha kihalt volna a lélek; s így Sárközynek igen jól eshetett, hogy részére Pozsonyi fiatalok jöttek, a komáromiakat kipótolandók, mert bár szavazatunk a megyében nem volt is: de itt emberre volt inkább szükség mint voksra. Lőn így, hogy reánk csakhamar alvezéri szerepek bízattak. A főbb vezéreknek így többjei idegen megyeiek voltak 31 , kiknek Komáromban csak igen távol joguk volt, illyen volt Vadnay, Putnoky, sőt maga a fővezér is — a híres szónok Besze János 32 — Esztergom megyei. Gyönyörű és lélekemelő volt Beszének szónoklata, mellyet 27-én, a nyilvános vagy titkos voksolást kortesekkel eldöntő gyűlés előtti reggel a rózsa piacon, a fehér főzászlónak mintegy szentelésekor, a kortes sereghez intézett volt; — az egész szertartás igen ünnepélyesen nézett ki; a 2500nál több körteseknek 40 zászlói közepette tágas kör nyílt, melyben a fölszentelendő fehér fŐzászlót a párt főbbjei övezek körül; a fehér sellyem [!] zászlón magyar ország címere szép kezektől gazdagon ki volt hímezve, a zászló csúcsán pedig béke ágat kezében tartó genius mosolygott. A kort kivont kardos főbb kortesek, s alvezárek őrizék. A török zene végre megszűnt, csend lőn, csak a zászlók ünnepélyes lobogásai valának hallhatók. Besze János vállakra emeltetve, hatalmas hangjával szónokolni kezdett a Sárközy pártnak igazságáról, s hason nemükről; a közben a közel[i] református templomban megkondultak a harangok, Besze azt igen ügyesen bele tudta hozni szónoklatába, mintha a harangok szent hangjai is szót emelnének Sárközy igazságos ügye mellett; — nagy volt mind ezeknek a hatása, kivált midőn szónoklata végén a fehér zászlót megáldva, azt főzászlóul, fővezetőül mintegy fölszentelé. Ekkor az egész tömeg ünnepélyes menetben a megye háza fölé haladott, én Csányival a leg elöl menő török bandát vezetem. A megyei ház előtt meg kellé állnunk, mert néhány perccel hamarább ért a megyei ház kapujához, a számra ugyan alkalmasint nagyobb, de voksra kisebb Pázmándi-párt [!] számtalan zászlóival. A megyeház udvarán két hosszú falkint szembe állott a verestollas párt a fehértollasokkal; amazok önérzetükben büszkék, emezek pedig, mint fizetett zsoldosok, önkény tel ének. Jeles volt hallani a veres tollasoknak szemrehányásait, hogy a fehértollasok pár húszasért, s nemtelenek segítségével képesek eladni apjukat, a derék Sárközyt; míg a fehértollasok, bár mérgelődtek e szem64
