Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - DOKUMENTUM - Mázi Béla: Dessewffy Gyula Mór naplójegyzetei az 1844. évi Komárom megyei tisztújításról / 59–70. o.
Pázmándy százezres jövedelmű gazdagságában, mely a mai világban oly isteni erővel bír, hogy őket mindenné teremthetni képes. 24 Lőn így, hogy Sárközy József, ki is 18 évi hív szolgálata után másod alispáni hivatalra vergődött, kénytelen volt Ghyczy Kálmán helyett Huszár 25 fő szolgabíróval fogni kezet [a] Ghyczy—Pázmándy párt ellenében. Sárközy Pázmándy val rokonságban van (neje Pázmándy leány), annál csúnyább volt tehát a fiatal, s még semmi érdemeket sem tett Pázmándytól, hogy rokonát, s az érdemes hazafit ki akarta egészen túrni a megyei szolgálatból, eddigi fáradalmainak jutalmául. — Sárközy a legbecsületesebb jellemű derék ember, ki noha nem régen a tisztválasztás előtt az adót merte pártolni, míg a gyűlésen jelen volt, or[szag-] gyűlésen liberális követek, a tisztújítástól félve, bölcsen hallgattak: a köznemesség mégis úgy szerette őt mint attyát; de a köznemesség nagy része Ghyczy és Pázmándy dinasták tekintélyétől mint földes uraitól függvén, nem mert Ghyczy és Pázmándy ellen föllépni, holott szíve Sárközyért dobogott. Hozzá járult még, hogy Pázmándyék pénzzel, csellel korteskedtek, s egy nagy lélek sereget megvásároltak, sőt számtalan nemteleneket is a nemesek táborába csődítettek, hiszen Ghyczyeknél lévén az uralkodó hatalom, a nemteleneknek, úgy mint külmegyei birtoktalanoknak voksot fog tudni eszközölni a machinatio. — Sárközy látván az előkészületeknek ily gyalázatos folyamát, pénzzel vesztegetni se nem bírván, se nem akarván, e szomorú színpadra föllépni nem szándékozott; de az ellenzék az ügyet közügynek tekintvén, föllépését tanácsolák sőt igényelték. Gróf Nádasdy, Komáromnak örökös főispánja, a Ghyczy részhez hajlott 26 ; megígérte mindazáltal [a] Sárközy párt főnökeinek, hogy a Ghyczyek — vagy is inkább a Pázmándyak (mert Pázmándy volt a fő fizető) által célzott kortestömegnek behozását gátolni fogná, különben Sárközyeknék szint oly joguk leend korteseik behozására. — Az ígéretnek nem volt eredménye; mert a tisztújításról rendelkező közgyűlésre Pázmándyék nagy számú hizlalt kortest becsődítettek. Ezt látván a Sárközy párt, a főispánnak lett bejelentésük után siettében ők is becsődítették közel lakó korteseiket, s Sárközy része most erősebb lőn. Pázmándyék minden politicája most a körül forgott, hogy a titkos szavazást, melynek pártolását nem régen követeiknek utasításokban szorosan meghagyták, most azt saját érdekök elleninek találván — megbuktassák; mert jól tudák Pázmándyék, hogy ha titkos leend a szavazás: saját korteseik nagy része a közszeretetű Sárközyre adandja szavazatát, míg Pázmándy mellett csak földesúri tekintély — vagy pénz által erőltetve tart. Ezen (Mart. 3.) közgyűlésben tehát a tisztújítást illető rendszabályok eldöntettek, s ki is nyomatni rendeltettek; azon nagy kérdés eldöntését pedig „titkos legyen-é a szavazás vagy nem?" a tisztválasztást megelőző napra, Martz. 27 ére határozák, mert a főispáni részrehajlatlanság nem engedheté, hogy most döntessék el, mikoron Sárközy népe erősebb. így álltak a komáromi tisztválasztási előzmények. Én több barátim kedvéért, mivel tervem azonkívül is úgy volt elrendezve, hogy a tisztválasztásra Komáromba, onnét pedig egyenesen haza menjek: Martz 26 án Bánó Józsi, Csányi Dani 27 , s több más barátimmal a gőzösön Komáromba lerándultam. Melyik pártnál vívjak? ez könnyen el volt döntve, mert lehetetlen volt a pecsovicsnak nevezett Pázmándy pártnak gyalázatos tényeit nem kárhoztatnom, annál inkább hogy Pázmándy az orsz[ág]gyűlésen ellenzék tagja: itt pedig, midőn saját érdeke úgy hozza magával, megtagadja elveit, s a titkos szavazást meg akarja buktatni; most midőn az egész hon kárhoztatja a nemzetet demoralisáló korteskedést, lélekvásárlást stb.: Pázmándy akkor százezret költ a lélek szabadság elnyomására, s a nemesség nyakába ármánnyal, erővel fel 62
