Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Hajdu Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében / 23–40. o.

tonbe — köztük csecsemőket, serdületlen gyermekeket és fiatalkorúakat, akiknek egyetlen „bűnük" az, hogy családjuk körében élnek. Uradalmakban (olykor megyékben is) ezenfelül gyakran megtörtént, hogy egy-egy korcsmai verekedés után tucatjával vetettek börtönbe fiatalokat, hogy aztán — ha a verekedés „eredményeképpen" senki nem halt meg vagy nem szenvedett maradandó sérüléseket — néhány heti fogva tartás után 20—40—50 bottal „javulásra intsék" Őket (adhortatio ad correetionem). Ez a jelenség a városokban ritkább, igaz — főleg a földesúri jogokat gyakorló civitásokban — néha ez is előfordul: Sopron magisztrátusa például 1774 első félévében 19 balfi fiatalt ítélt el; közülük négyre 24, a többire pedig 18 botot veretett és kötelezte az ifjakat arra is, hogy a szétvert berendezés ellenértékét fizessék meg. Mit tettek e fiatalok? A táncmulatság során támadt nézeteltérés közben véresre verték a falu bíráját, a korcsmárost és annak alkalmazottját is.

6 A városi börtönökben levő fiatalok azonban nem ilyenek, hanem többnyire lopás miatt kerültek bíróság elé, de szép számmal akadtak közöttük betörők is, akik egy-egy lerakatot, boltot törtek fel a könynyű zsákmány reményében. Ugyancsak sok volt közöttük a nemi bűncselekmény elkövetésével (többnyire nem alaptalanul) vádolt lány és asszony, az arányokat tekintve több, mint amennyien ugyanezen vétekért a megyei vagy uradalmi törvényszékek elé kerültek. Ez már átvezet a XVIII. század hetvenes éveinek tabelláiban és perkivonataiban tükröződő harmadik társadalmi jelenséghez: a szabad királyi városok börtöneiben a valamely bűncselekmény elkövetésével vádolt, illetve ezek miatt elítélt személyek között az országos átlagnál sokkal nagyobb arányban találtatnak nők. A 4. sz. táblázat tanúsága szerint 1771 és 1775 között a különféle börtönökben őrzött rabok közül csak 19.7% tartozott a szebbik nemhez; a megyei börtönökben őrzött gyanúsítottaknak-elítélteknek azonban csak egyhatoda, az úriszékeknél alig egyötöde, a városi bíróságoknál viszont 30%-a volt nő. Egyes „nagyvárosokban" (lásd az 5. sz. táblázatot) még rosszabb volt ez az arány: Győrben e fél évtized „börtönlakóinak" 44,7%-a, Pozsonyban 34,2%-a nő, Győrben azonban akadt 3 olyan szemeszter is, amikor a rabok között — igaz, minimális — többséget alkottak a szebbik nem képviselői. Szembetűnő az is, hogy míg e fél évtized első felében (5 szemeszterben) az öt „nagyváros" börtönében raboskodó 1223 személy közül csak 308 (25,2%) volt a nő, ezek száma az öt esztendő második 5 félévében az 1907 őrizetes, illetve elítélt között már 651 volt, arányuk pedig 34,1%-ra növekedett. Mi ennek az oka? Gyakran a városi magisztrátus „rendteremtő" szándéka, az a törekvés, hogy megszabaduljanak a vendéglőkben-kávéházakbán „magukat kellető", a régi kisvárosi erkölcsöket megrontó fehérnéptől — e tendenciával egy másik munkámban már részletesen foglalkoztam.

7 E rendteremtési szándék vezetett oda, hogy egyes városi magisztrátusok olykor egy-két hét leforgása alatt tucatjával tiltottak ki területükről nőket (olykor bizonyítékok nélkül, csupán a szajhálkodás elkövetésének gyanúja alapján), többnyire egyéb szankciót nem is szabtak ki az ilyen vádlottakra. De más esetekben sem törődtek a jog által megkövetelt „teljes" bizonyítékok meglétével: Kartali Anna 23 esztendős nagyszombati nőt és partnerét például Pest magisztrátusa szajhálkodás miatt vetette őrizetbe és ítélte el (mindkettőt kitiltották a város területéről, ezenfelül a férfira 20 botot, a nőre pedig 20 ostorcsapást veretett a bíróság). A cselekmény elkövetésének bizonyítéka: az 1775. március 20-i vásár alkalmával éjszaka az egyik sátorban meztelenül találták őket.

8 A rendteremtési szándék felismerése azonban nem ad teljes választ a feltett kérdésre, hiszen Győr rabjai között (talán ebben a civitásban lobogott legjobban a purifikátori hajlandóság lángja) még azokban a szemeszterekben is, amelyekben a tabellák tanúsága szerint a „börtönlakók" között többségben voltak a nők — csupán 24,6% (1773. II. félév); 38,9% (1775. L), 28