Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Hajdu Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében / 23–40. o.

illetve 24,5% volt a nemi bűntettek elkövetése gyanújával befogott (vagy emiatt elítélt) személyek száma. Személyeket írtam, mert e kategória befogottjai-elítéltjei között mindig akadtak férfiak (a nemi erőszak elkövetői kizárólag ők, a vérfertőzés vagy házasságtörés bűntettében pedig szükségszerű társak, de sokszor paráználkodás vagy szajhálkodás miatt is szankciót szabnak ki rájuk), így tehát a Decalogus hatodik parancsolatát megsértő nők aránya az előbb közölt %aránynál kisebb. Az öt nagyvárosban (is) a nők nagyobb része lopás miatt került börtönbe, egyrészt zsebtolvajlás, másrészt orgazdaság miatt; közöttük mindig akadtak „körültekintés nélküli vevők" (incautae emptrices) — a korabeli joggyakorlat gyakran így nevezi azokat, akik nem üzletszerűen segítették a tolvajokat, hanem „könnyű áron" (levi pretio) jutottak hozzá selyemhez, szövethez, kendőhöz vagy egyéb áhított és kívánt dolgokhoz. A valóságos értéknél kisebb árból, valamint a vásárlás körülményeiből ugyanis — a korabeli és még ma is élő felfogás szerint — fel kellett volna ismerniük, hogy tolvajok támogatóivá válnak. Végül a társadalmi változásokat tükröző negyedik jelenség a korabeli büntető-igazságszolgáltatási forrásokban: a szabad királyi városokban általában, az öt „nagyvárosban" pedig különösen nagy volt a börtönlakók között az idegenek száma.

9 Az országos arányokat az alábbi kis táblázat mutatja: Idegenek szama aranya 1340 28,9% 1576 33,4% 2025 35,4% 3002 34,5% 1629 33,5% 9572 33,9% A városokban azonban, főképp az öt „nagyvárosban" ennél sokkal magasabb volt a börtönbe vetett idegenek száma és aránya. Néhány példa erre: Budán az 1772-es esztendő I. félévében börtönben őrzött 6 személy mind idegen volt, közülük 5 a Német-Római Birodalomból — 4 Svábföldről (Suevia), 1 pedig Frankföldről (Franconia) — jött Magyarországra szerencsét keresni, a hatodik Komáromból „rándult át" Budára. A németek valamennyien hamis pénz veréséért (cusio falsarum monetarum) vagy ilyeneknek a kézből való kiadásáért (erogatio) kerültek börtönbe. A hamispénzkészítés vagy -kiadás ebben az időszakban egyébként az idegenek (nemcsak a külföldiek!) bűncselekménye: e bűntett „eredményét" ugyanis sokkal könnyebb és viszonylag veszélytelenebb valamilyen sokadalomban elsózni (ahol az eladó vagy kiszolgáló a nagy forgalom miatt nem emlékszik valamennyi vevőjére vagy vendégére), mint az elkövető lakóhelyén, otthon. Az idegen jelző azonban a pénzverésnél sem jelent külföldit, mert például 1772 II, félévében a bazini börtön 5 „lakója" közül 3 magyarországi pénzhamisító volt: egy malackai (szintén Pozsony m.) aranyműves feleségével és egyik földijével tiszta ónból (ex puro stanno) készített hamis pénzt, ezek forgalomba hozatalára — letartóztatásuk és az „áru" elkobzása miatt — azonban nem kerülhetett már sor.

10 A külföldiek aránya egyébként az öt „nagyvárosban" is számottevő volt: Pesten 1772 II. félévében (és az 1773-as I. szemeszterben) a 117 (illetve 102) idegen közül 65 (36) volt a külföldi. Az 1772-es év II. félévének rabtabellájában Év Tabellák Rabok száma 1771 225 4 247 1772 223 4 722 1773 228 5 719 1774 361 8 700 1775 180 4 865 29