Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: I. rész / 44–58. o.

szekrényekben, részben állványokon csomókba kötve tárolták. A jogilag legfontosabb és a legrégebbi iratok (köztük Bocskai István 1606-ban kiadott címeres levele) őrzésére a pénztárban álló páncélszekrény szolgált, a város négy darab vásári kiváltságlevelét egy fadobozba zárva tartották. A tanácsi jegyzőkönyvek az 1629. évvel kezdődtek, de a legrégebbi kötetet a kiküldött nem találta köztük, a polgármester és a főjegyző együttes állítása szerint ezt a vármegyei levéltár kölcsönvette, térítvényt azonban nem tudtak felmutatni. Az iratok az 1700-as évektől kezdve — kisebb-nagyobb hiányokkal — elég folyamatos sorozatot alkottak. Karcag legkorábbi irata Bethlen Gábornak 1624-ben kelt kiadványa, amelyben át van írva egy 1539-ben kelt királyi oklevél. Mind a jegyzőkönyvek, mind az iratok sorozata az 1740-es esztendővel kezdődött. Az iratokat 1902-ig az ún. „régi irattárban", egy nagyobb helyiségben állványokon, csomókba kötve őrizték. A másik, levéltári-irattári célokat szolgáló helyiségben az 1903 utáni iratokat halmozták fel: a mintegy 200 folyóméternyi anyagból 20—30 folyóméternyi lent hevert a szoba cementpadlóján, és az állványok tetején is összevissza dobálva csomókban és csomózatlanul szintén iratokat lehetett látni. Ebbe a helyiségbe a kezelő tisztviselő tudta nélkül mindenféle limlomot, zsákokban kölest, tucatszámra bakancsokat is behordták. Kiskunhalason az értékesebbnek vélt iratokat, amelyek között néhány török nyelvű is akadt, egy régi vaspántos fadobozba zárva tartották. A többi irat is csomózott és állványozott volt. Az iratok 1636-ban, a jegyzőkönyvek 1723-ban kezdődtek. Levéltárként a városháza első emeletén az irattárból nyíló szobát használták. A vas aj tóval és vasspalettákkal ellátott, száraz, világos, jól szellőztethető helyiség meg is felelt volna rendeltetésének, ha egyúttal nem lett volna az iktató-kiadó hivatal papírraktára is, sőt ide gyűjtötték össze azokat a tárgyakat is, amelyekre a városi muzeális gyűjtemény nem tartott igényt, de kidobni mégsem akarták azokat. A legrégibb jegyzőkönyvet és még néhány régi iratot, amelyekről bővebb felvilágosítást adni nem tudtak, a Csipkeház múzeumában helyezték el. Makónak legrégebbi irata 1682-ben kelt. A tanácsülési jegyzőkönyvek 1784-től maradtak meg, az összefüggő iratanyag viszont csaknem teljesen 1867 utáni. A levéltárat a városháza földszintjén hét kisebb dohos és penészes szobában és az udvaron levő istállóban őrizték, de a városháza új szárnyának manzárdrészén megfelelő helyiségeket alakítottak ki számára, s az átköltözést a vizsgálat időpontjában már meg is kezdték. A várost érintő szerződéseket páncélszekrényben tartották. Mosonmagyaróváron Magyaróvár város és Mosón község levéltára még a városegyesítés előtti eredeti helyén maradt. Az előbbinek különleges becsben tartott két Mohács előtti oklevelét (1430ból Zsigmondtól árumegállítási jog adományozásáról és 1439-ből Alberttől oltalomlevél), tíznél is több díszes formában kiállított XVII—

XIX. századi különféle (vám, vásár, bíráskodás stb.) királyi szabadalomlevelét és ugyané századokból céhszabályzatokat és mesterleveleket stb. a főjegyző páncélszekrényében helyezték el. A többi irat elhelyezésére a városháza második emeletének három helyisége szolgált. Ezek közül az egyik az 1933. évi iratokat őrző ún. kézi irattár és egyúttal iktató-kiadó hivatal is volt. A másik kettő világos, száraz és jól szellőztethető helyiség a többi irat elhelyezésére elegendő is lett volna, ha az egyikben az iratok mellett nem halmoztak volna fel a szoba közepén ládákat, bútorokat, zászlókat, ruhaneműeket, mérlegeket, lefoglalt kerékpárokat stb. Ugyanitt kb. egy köbméternyi 1848 előtti irat csomózatlanul öszszedobálva feküdt a padlón. A jegyzőkönyvek hiányos sorozata az 1650-es évekkel kezdődött, e századból (a páncélszekrényben őrzött okleveles anyagon túlmenően) egy csomónyi irat is fennmaradt, a többi XVIII—

XIX. századi volt. Mos ónban a volt községháza emeletén egy világos, nagyméretű, száraz szobában őrizték a XIX. század közepén kezdődő ülés jegyzőkönyveket és az 1933— 51