Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: I. rész / 44–58. o.

líti a községi (városi) levéltárakat is: ígéri, hogy ezek irattárai és levéltárai történelmi jelentőségű anyaga kezelésének szabályait — a belügyminiszterrel egyetértésben — rendeletben fogja megállapítani. Sajnos, ezek a szabályozások sohasem jelentek meg. A) Az 1940—41. évi országos felmérés A kiegyezés utáni Magyarországon először 1880-ban végeztek országos adatfelmérést a megyék és a városok levéltárairól. A belügyminiszter 18 684/1880. számú — a magyar levéltárügy fejlesztése és a hazai történelem érdekében kibocsátott — rendeletében megadott 9 kérdőpontra lakonikus rövidségű válaszok érkeztek a levéltárak iratanyagáról, elhelyezéséről és a szükségesnek vélt állagvédelmi feladatokról.

1 E jelentések adataiból a legrégibb irat kelte, a Mohács előtti oklevelek száma és az összefüggő iratsorozatok kezdő éve a városok vonatkozásában is megtalálható Thallóczy Lajosnak a történelmi anyagról szóló 1885-ben megjelent értekezésében.

2 Hasonló adatokat tartalmaz Zimmermann Ferencnek Magyarország levéltárairól 1891-ben megjelent adatközlése is, amely részben hivatalos adatszolgáltatásra, részben a szakirodalomra épül.

3 Évtizedek múltán a Magyar Minerva 1930—1931. évi VI. kötetében közzétett rövid levéltári ismertetések még jelentősebb forrásértékűek, de az egyes levéltárfenntartók adatközlései lévén a valóságos helyzetet (pl. az iratok elhanyagolt állapotát, hozzáférhetetlenségét stb.) nem mindenben tárták fel. Kiemelkedő jelentősége volt tehát a vallás- és közoktatásügyi miniszter 16 086/1939. III. számú rendeletének, amelyben arra hívta fel az Országos Levéltár főigazgatóját, hogy az 1929. évi XI. te. 29. §-ában említett felügyelet előkészítése céljából a közhatósági levéltárakban és irattárakban végeztessen adatgyűjtést.

4 E felhívásnak megfelelően az Országos Levéltár tisztviselői az 1940. és 1941. év folyamán — többek között — 42 megyei város levéltárát és irattárát is megszemlélték. Az Országos Levéltár tisztviselői a felmérés elvégzésére 43 kérdőpontból álló útmutatót vittek magukkal,

5 ezt azonban csak vezérfonalként használták, jelentéseiket narratív szövegezéssel és egyes esetekben teljesen tagolatlanul szerkesztették meg. Bár a főigazgató jelentése szerint az Országos Levéltár kiküldöttei a trianoni határokon belüli Magyarország területén 42 megyei város levéltárának és irattárának vizsgálatát végezték el, csak 32 beszámolót sikerült feltalálnunk és feldolgoznunk. A jelentések szerint a 32 város közül négynek (Balassagyarmat, Kaposvár, Rákospalota és Szekszárd) nem volt levéltára, ezek tehát valamennyi iratukat — még a kiegyezés előtti évekre visszanyúlókat is — irattári anyagként őrizték. Hét városban (Esztergom, Kiskunfélegyháza, Kisújszállás, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza, Salgótarján és Vác) a levéltár és az irattár nem volt szétválasztva. A többi 21 városban megkülönböztették egymástól a levéltárat és az irattárat. A levéltári anyag kezelői A rendelkezésünkre álló adatok szerint a megyei városok közül négy alkalmazott főhivatású levéltárnokot, a tényleges helyzet azonban ennél sokkal kedvezőtlenebb volt. Esztergomban Kemény Miklós levéltáros — mivel az 45