Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: I. rész / 44–58. o.

1923. évi városi szervezési szabályrendelet erre kötelezte — a gimnáziumi érettségi mellett az Országos Levéltárban a kezelői szakvizsgát

6 is letette. 1923-ban került a levéltárba, s egyúttal másodmagával ellátta az irattárosi teendőket is. Közgyűlési határozattal rábízták még a városi könyvtár kezelését is (ekkor még csak a városi tisztviselők használhatták a könyveket). A levéltárral tehát csak annyiban foglalkozott, hogy elvégezte a hivatalos kutatásokat és szereléseket, ami munkaidejének legfeljebb egyhatodát vette igénybe, egyéb levéltári munkára nem maradt ideje. Hajdúböszörményben a városi szabályrendelet 61. §-a értelmében külön levéltárosi állást szerveztek, amelyet 1919 óta Nagy Márton érettségizett tisztviselővel töltöttek be. A nevezett azonban elmondta, hogy bár a szabályrendelet szerint a levéltár gondozása, kezelése és rendezése lenne a feladata, elsősorban az irattározást látja el, és ez munkaidejének háromnegyed részét is igénybe veszi. Emellett ő másolja a képviselőtestületi jegyzőkönyveket, majd mutatót készít hozzájuk, ő végzi az országgyűlési és a városi képviselőtestületi választói névjegyzékek összeállítását és évenkénti kiigazítását, felügyel a himlőoltásoknál, jegyzőkönyvet vezet az apaállat-vizsgálatoknál, végül a polgármester egyéb munkákkal és főleg helyettesítésekkel is megbízza. A levéltárnoki állás tehát ebben a városban is inkább csak névlegesnek bizonyult. Makón a városi levéltárnoki állást az 1913. június 3-án kelt közgyűlési határozattal szervezték meg. A levéltárnok munkakörét az 1934. évi városi szabályrendelet 46. §-a pontosan körülírta. Ennek értelmében a levéltárnok teljes munkaidejét az iratanyaggal való foglalkozásnak szentelhette, amihez a város vezetői még az 1940-es években is tartották magukat. Sajnos, a levéltárnoki állást még 1909-ben olyan egyénnel töltötték be, aki e feladat ellátásához nem rendelkezett megfelelő képesítéssel és szakértelemmel: a polgári iskola 4 osztályát végezte el, és 3 évtizedes levéltárnoki működése alatt még az alapelemeit sem sajátította el azoknak a nyelveknek, amelyek feladata ellátásához szükségesek lettek volna. Saját bevallása szerint a régebbi anyagot értéktelen holminak tartotta, amelynek eladására már kísérletet is tett, és ezen tudatlanságából kifolyólag vitette át a legrégibb iratok egy részét az udvaron levő istállóba, melyet — szerencsére — a nagy kultúrérzékkel rendelkező főmérnök legalább betonmennyezettel látott el. Szentesen dr. Jobban Ferenc államtudományi doktorátussal rendelkezett, és szívesen is foglalkozott volna a levéltárral, amelynek anyagát elég jól ismerte. Mivel azonban az anyakönyvvezetői feladatokat is rábízták, a levéltárra semmi ideje sem maradt, levéltárnoki állása tehát csak névlegesnek bizonyult. Három városban a korábban létező levéltárnoki állást részben a Belügyminisztérium rendelkezése (Kalocsán 1936-ban), részben a közgyűlés határozata (Kiskunfélegyházán 1925-ben és Kisújszálláson 1934-ben) értelmében szüntették meg. A többi megyei városban még formailag sem működött levéltárnok. A levéltár gondozását a legcélszerűbben talán Kőszegen igyekeztek volna megoldani, ahol 1935-ben különválasztották az irattári anyagtól a régebbi (általában 1867 előtti) iratokat, és a „levéltár"-nak nevezett szobában rendezésüket Suhajda Lajos nyugalmazott latin—magyar szakos tanárra bízták. Más kérdés, hogy a nevezett kellő szakmai ismeretek hiányában — amint erről a későbbiekben még szó lesz — nem tudott eligazodni az iratok korábbi rendjében, és így munkája is szakszerűtlennek bizonyult. A levéltár felügyeletét általában a főjegyző látta el. Néhány városban azonban a szervezési és ügyviteli szabályzat konkrét levéltárosi feladatokat is ráruházott a főjegyzőre. Hajdúszoboszlón a szabályzat (29. § 15.) szerint a levéltár őrzése és kezelése a főjegyző feladatát képezte. A gyakorlatban ez abban nyilvánult meg, hogy az irattáros közreműködésével gondoskodott a ré40