Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Érszegi Géza: Szent István görög nyelvű okleveléről / 3–13. o.

módja azzal járt együtt, hogy amennyiben valamilyen oknál fogva szükség volt az oklevél felnyitására, fel kellett törni a pecsétet, miáltal az oklevél hitelét vesztette. Hogy ismét hiteles írás tanúskodjék a tulajdonos mellett, új oklevélbe kellett foglalni a régi szövegét. Mikor Kálmán király idején az apácák pereskedtek, be kellett mutatniuk az eredeti oklevelet, s mivel azt kinyitották, s ezáltal érvénytelenítették, újat adott helyette a király. Hogy milyen perben kellett bemutatniuk az apácáknak Szent István oklevelét, nem tudjuk, tudjuk azonban, hogy Simon pécsi püspököt bízta meg a király az oklevél megvizsgálásával, s az ő jelentése alapján készült el a latin szöveg, amely azután a göröggel együtt egyetlen hártyára másolva maradt a korunkra.

29 Az így ránk maradt görög szöveg legnagyobb hiányossága az, hogy nincs kelte. Nem lehet tudni, vajon nem a másolás folyamán hagyták-e el feltehetően az oklevél végéről, vagy netán eredetileg sem volt. Az oklevél szövegének befejezetlenségére utal az, hogy az ún. átokformulával zárul; hiányzik tehát a keltezés, s az, hogy általában bizánci szokás szerint megadták, ki írta az oklevelet. Az oklevél kiadója: „István, a keresztény, egész Magyarország királya". Mivel egyes források szerint Géza fejedelem keresztségben nyert neve is István volt, ezért van olyan feltételezés is, miszerint a görög oklevél kiadója Géza fejedelem volt, s így az oklevél 997 előtt keletkezett.

30 Ezzel szemben Kálmán király oklevelében egyértelműen Szent Istvánnak tulajdonítják a görög oklevél kiadását. Első királyunknak több mint egy emberöltőre kiterjedő uralkodása idején melyik évben készült oklevelünk, ugyancsak kérdéses. Szentpétery Imre egyértelműen az interpolált, s általa 1002-re helyezett pannonhalmi oklevél elé teszi a görög oklevél létrejöttének idejét, gondolván, hogy a latin nyelvű hivatali írásbeliség létrejöttével megszűnt a lehetősége a görög nyelvű oklevéladásnak hazánkban.

31 Ezzel szemben Moravcsik Gyula egy körültekintően felépített hipotézis alapján, amely Horvát István ötletéből született,

32 1010 utánra helyezi oklevelünket, amikor már nincs nyoma Heribert császári kancellár idézett „C" jelű munkatársa működésének Magyarországon.

33 Horvát István ötlete a Szent Margit-legenda azon értesülésén alapszik, miszerint Szent Imre hercegnek, első királyunk fiának a jegyese a görög (bizánci) császár leánya volt.

34 Ez az eljegyzés minden bizonnyal szövetségkötés eredménye lehetett a két uralkodó között. Sajnos a máskor oly bőséges adatokat tartalmazó bizánci források a XI. századi magyar történet vonatkozásában rendkívül szűkszavúak, s így a legenda állítását sem erősítik meg.

35 Szent Istvánnal egy időben II. Baszileiosz császár uralkodott az őt túlélő öccsével VIII. Konsztantinosszal. Baszileiosz császár nőtlen volt, Konsztantinosznak három leánya közül pedig Eudokia monostorba vonult, Zoé először III. Romanosz császár felesége volt, s utóbb még kétszer férjhez ment, s végül Theodóra ugyan szintén monostorba került, mégis először 1042-ben Zoéval közösen, majd 1055/1056-ban egyedül uralkodott.

36 Közülük az egyik III. Ottó császár jegyese volt.

37 Valószínű azonban, hogy egyikőjük sem lehetett Szent Imre herceg jegyese, részben a koruk miatt,

38 részben pedig a rangkülönbségre oly mereven ügyelő bizánci udvar nemigen adhatott császárleányt a magyar udvarba.

39 Az ismeretlen görög hercegnő tehát valószínűleg gyermekként kerülhetett a magyar udvarba, s míg a házasságkötés meg nem történhetett, monostorban, hihetőleg a veszprémvölgyi görög monostorban élt.

40 Sajnos a görög oklevél alig árul el valamit is az alapító céljáról. Mindössze annyit tudunk meg belőle, hogy azt István király a saját, a felesége, gyermekei és egész Pannónia lelki üdvéért alapította. A Kálmán király-féle latin szöveg azonban zavarbaejtő, hiszen azt írja, hogy Szent István király privilégiuma a 5