Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Új irányzatok a papír- és pergamenrestaurálásban / 101–105. o.
de ezt a változást el kell fogadni, ha a dokumentum élettartamát meg akarjuk hosszabbítani. 6. Nagyon hasznos és sok restaurálási művelet elvégzésére alkalmas a vákuum (szívó) -asztal. Ez egy perforált felületű lap, amelyen szabályozható erősségű szívás segítségével pl. folttisztítást lehet végezni, pergament és pauszt kisimítani, kézi papír- vagy pergamenöntéssel a lapok folytonossági hiányait pótolni. 7. Többen számoltak be az egyre inkább elterjedő papíröntő gépekkel szerzett kedvező tapasztalatokról. Ezzel az egyszerű, gyors, csak természetes anyagokat felhasználó módszerrel restaurált papírok nem vastagszanak meg, eredeti jellegüket megőrzik és a restaurálás alapvető etikai követelményének, a reverzibilitásnak, azaz a folyamat visszafordíthatóságának eleget tesznek. 8. A tömeges savtalanításra, az újabb kori facsiszolat-tartalmú papírok megmentésére az USA-ban és Kanadában dolgoztak ki hatékony és termelékeny eljárásokat. Ezek a speciális alkalmazási körülmények ellenére is a savasodás miatt hatalmas tömegben (pl. több millió kötet) rohamosan pusztuló papírok megsemmisülésének elkerülésére jelenleg egyedüli lehetőségnek tűnnek. 9. A levéltári, könyvtári állomány károsodásának megelőzésére szolgáló módszereket széles körben kell terjeszteni, mert az állományvédelem lényegesen kevesebbe kerül, mint a már pusztuló dokumentumok restaurálása. Egy hosszú időszak kitartó felvilágosító munkájának köszönhetően már több országban gyártanak olyan papírokat, amelyek összetétele garantáltan savmentes, rostanyaga jó minőségű és a légköri savas hatásokat megkötő anyagokat is tartalmaz. Egyre több közgyűjtemény csak ilyen papírból készült tárolóeszközöket használ és ragaszkodik az ilyen anyagokkal való restauráláshoz, könyvkötéshez. A konferencián tapasztaltak összefoglalásaként megállapíthatom, hogy sajnos 10—15 évvel le vagyunk maradva az ott megismert szinttől. Ez vonatkozik a felszereltségre és az anyagi lehetőségektől természetesen nem függetleníthető szemléletre is. Csak példaként néhány tény: Több országban a legújabb műszerekkel felszerelt kutatólaboratóriumokban specialisták dolgoznak a restaurálással kapcsolatos problémák megoldásán. Közép- és felsőfokú képesítést adó iskolákban képezik a restaurátorokat. Rendszeresen indítanak továbbképző tanfolyamokat. A papírrestaurátorok jelentős szervezetekbe tömörülnek, amelyek konferenciákat tartanak, folyóiratokat adnak ki. Például az angol levéltáros egyesületen belüli, 1970-ben alakult restaurátorcsoport évente 3—4 napos konferenciát tart, amelyen előadások, szemináriumok adnak lehetőséget az aktuális problémák megvitatására és műhelylátogatásokra. A rendezvényen nemcsak levéltári restaurátorok vesznek részt, hanem a könyvtári, múzeumi területről bel- és külföldiek is. Összehasonlításként: a magyar papírrestaurátorok (levéltári, könyvtári, múzeumi és néhány kisiparos) egymásrautaltságukat felismerve 1981-ben saját kezdeményezésre megalakították a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület keretében a restaurátor csoportot, amely azóta az aktív munkának köszönhetően szakosztállyá lépett elő, jelenleg kb. 120 tagja van. Ez az intézményektől független szervezet lehetővé teszi, hogy rendszeres összejöveteleken tájékoztassuk egymást a legújabb külföldi és belföldi szakmai eredményekről. A tagok évente 2—3 alkalommal szakirodalmi tájékoztató füzetet kapnak, amelyben az önerőből magyarra fordított cikkeket olvashatják el. Az OSZK kitartó kezdeményezésére a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolával együttműködve kezdődött meg az esti tagozatú középfokú könyv- és papírrestaurátor-képzés. A kétéves tanfolyamokon a szakmai oktatást a szakosztály tagjai végzik. Felsőfokú papírrestaurátor-képzés hazánkban nincs, a 103
