Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Labádi Lajos: Csongrád megye szolgabírói hivatalainak működése, 1728–1944 / 11–22. o.

vábbra is a községek hatósági ügyeinek intézése és az önkormányzatok felügyelete volt, fokozatosan kiegészült, főként a mezőgazdasági termelést érintő gazdálkodási szervezési teendőkkel. A járásokra nézve is alapvető változásit eredményezett az 1949: 20. te, amely bevezette a tanácsrendszert és a járásokban is előirányozta a tanácsi testületek létrehozását. A járási tanácsok szervezésével párhuzamosan —• 1950. október — a főjegyzői hivatalok működése megszűnt. A szolgabírói fondok szerkezete, iratkezelési rendszere Az iratok levéltárba kerülésének módja igen változatos képet mutat a feudalizmus idején. Az egyes szolgabírák általában évenként leadták irataikat, de gyakran előfordult az is, hogy évekkel később az özvegytől kellett bekérni azokat. Nem volt ritka, hogy a lelépő szolgabíró közvetlenül hivatali utódjának adta át a működése során keletkezett iratokat, amelyek később az új szolgabíró neve alatt kerültek a levéltárba.A levéltárnok az iratcsomókra az átvétel évszámát és az átadó szolgabíró nevét írta, tekintet nélkül arra, hogy az iratok valójában mikor és kinek a működése során keletkeztek. Az esetlegesen készített elenchusban szintén figyelmen kívül hagyta az egyes fondképzőket, ül. az időrendet. Hasonló következetlenség figyelhető meg a szolgabírák területi besorolásánál. A levéltárnok néhány iratcsomón feltüntette ugyan, hogy az adott szolgabíró melyik járás élén állt, de azt már nem jelezte, hogy a szóban forgó szolgabírót egy idő után esetleg másik járásba helyezték át. Az 1960-as évek közepén végrehajtott alaprendezés során nem küszöbölték ki az eredeti levéltári rend hiányosságait. Az iratokat az iratcsomón feltüntetett szolgabírák neve szerint 18 apró fondba rendezték, figyelmen kívül hagyva, hogy az adott csomóban esetleg egy másik szolgabíró iratai is lappanganak. Ebből adódóan az iratok évköri meghatározása is pontatlan maradt. Egy későbbi rendezés alkalmával a 0,01—0,23 ifm terjedelmű apró fondókat egy fondba vonták össze, de továbbra sem szüntették meg a korábbi rendezések tévedéseit. Mindenképpen indokolttá vált tehát a feudális kori szolgabírói iratok ellenőrző rendezése. A korabeli használható segédletek hiánya miatt szakítani kellett az egyébként is hibásan kialakított eredeti levéltári renddel. Az iratok darabszintű átvizsgálásával kiválogattuk az egyes iratcsomókba tévesen bekeveredett iratokat. Az áttekinthetőség érdekében a fond anyagát két állagra bontottuk. Az egyik állagba kerültek a közigazgatással kapcsolatos iratok, a másikba pedig az eredetileg is külön kezelt szolgabírói szóbeli bíráskodás iratai. Az állagokat a járási beosztást tükröző iratsorozatokra tagoltuk. (A rendkívül kis terjedelem nem tette indokolttá az egyes járások önálló állagba sorolását.) A közigazgatási iratokat a sorozatokon belül szoros időrendben helyeztük el és évenként újrakezdődő sorszámozással beszámoztuk. (Folyamatban van egy darabszintű iratjegyzék készítése.) A közigazgatási iratok forrásértéke nagyon változó. Sok az olyan irattípus (jegyzőkönyvi kivonat, köz- és kisgyűlési iratok másolatai, összeírások, jelentések), amelyeknek az eredeti példányai más fondokban megtalálhatók. Az iratok nyelve a XVIII. században főleg latin, a XIX. században inkább magyar, kisebb részben német. A szóbeli perrendtartás előírásai értelmében (1836: 20. te.) a szóbeli bíróság a tárgyalásokról jegyzőkönyvet vett fel. Ezeket ülésszakonként, újra kezdődő sorszámozással vezették. A periratokat a jegyzőkönyvi sorszámok rendjében a jegyzőkönyvekkel együtt kezelték. A szóbeli perek jegyzőkönyvei és iratai — járásonként elkülönítve — jelenleg is ebben a rendben vannak. Nyelvük magyar. 18