Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Labádi Lajos: Csongrád megye szolgabírói hivatalainak működése, 1728–1944 / 11–22. o.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején keletkezett szolgabírói iratok három fondban helyezkednek el, a járási beosztásnak megfelelően. Korábban a feudális kori fondban kezelték őket, utóbb — a történeti fondválasztó határra tekintettel — szükségesnek látszott leválasztásuk és önálló fondókba sorolásuk. A fondók a jogelődhöz hasonlóan két iratsorozatra tagolódnak: közigazgatási és szóbeli peres iratokra. A közigazgatási iratokat ebben az időszakbán sem iktatták, segédkönyvek nem készültek. A rendezéskor szoros időrendet alakítottunk ki. A szóbeli perek tárgyalása során keletkezett jegyzőkönyveket változatlanul ülésszakonként 1-gyel újrakezdődő sorszámozással vezették, s az iratokat a jegyzőkönyvi számmal látták el. A jegyzőkönyvek és iratok nyelve magyar. Csongrád megye katonai megszállásával (1849. augusztus) a szabadságharc alatti polgári közigazgatás felbomlott, az addigi megyei tisztikar — köztük a szolgabírák — befejezték működésüket. Az új szolgabírák kinevezésére 1849. szept. 7-én került sor. Az év végéig kettős feladatkörük (közigazgatási és igazságszolgáltatási) még megmaradt, de már folyamatban volt az új típusú, tisztán közigazgatási feladatkörű és hatáskörű szolgabírói hivatalok szervezése. 1850 februárjaitól a törvénykezési szolgabírók, majd pedig a járásbíróságok vették át a legalsó fokú igazságszolgáltatás teendőit. A központosító törekvéseket csak jól szervezett, szigorú rendszabályokkal irányított hivatali apparátus közvetíthette a községi hatóságok felé. A szakszempontok előtérbe kerülése, a mindenre kiterjedő utasítások, parancsok, számonkérések, ellenőrzések rendszere sokszorosára duzzasztotta a hivatali adminisztrációt. A rendkívüli mértékben megnövekedett iratforgalom szükségképpen megváltoztatta a hagyományos magyar ügyviteli gyakorlatot. A Csongrád megyei cs. kir. közigazgatási (politikai) szolgabíróságoknál (Stuhlrichteramt) 1849. szept. — 1854. ápr. között felhalmozódott iratok két fő részre tagolhatok: elnöki és általános közigazgatási iratokra. Ezek az egyes fondókon belül önálló állagot alkotnak. Az elnöki iratok három típusra oszthatók: — elnöki szám alatt érkezett rendeletek, — az elnöki szám alatt érkezett rendeletek iktatókönyve (vagy naplója), — az elnöki levelezések jegyzőkönyve. A bevezetett új iratkezelési gyakorlatnak megfelelően az elnöki szám alatt érkezett megyefőnöki rendeleteket a szolgabíró saját elnöki számmal látta el, s külön elnöki iktatókönyvbe iktatta. Az iratokon és az iktatókönyvben feltüntették a küldő fél elnöki számát is. Az irattározás a szolgabírói elnöki számok sorrendjében történt, ma is ezen a számon kereshetők vissza. Az elnöki levelezések jegyzőkönyvében csak az a tárgy szerepel, amelyre a szolgabíró írásban válaszolt. A jegyzőkönyvet 1-gyel kezdődő sorszámozással vezették. A jegyzőkönyvi szám nem volt azonos a szolgabírói elnöki iktatószámmal. A jegyzőkönyvhöz iratok nem tartoznak, maga a jegyzőkönyv tartalmazza a szolgabírói válasz tartalmi kivonatát. Viszont az elnöki szám alatt iktatott iratokon fel van tüntetve a szolgabírói válasz jegyzőkönyvi száma. Tehát egy iraton általában háromféle szám található: — a küldő fél elnöki iktatószáma, — a szolgabírói hivatalban adott saját elnöki iktatószám, — a megkeresésre adott szolgabírói válasz levelezési jegyzőkönyvi száma. Az általános közigazgatási iratok állaga két fő irattípusra tagolódik: — bejövő levelek és segédletei, — kimenő levelek levelezőkönyve és mutatója. A szolgabírósághoz érkező (bejövő) leveleket az érkezés sorrendjében évenként újrakezdődően iktatták. Az iratokat az iktatószám sorrendjében irattározták, 19