Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Scrinium 1984–1986. évi évfolyamai / 64–67. o.

Az ún. adatvédelmi jogalkotás kiteljesedésének a levéltárvédelemre gya­korolt hatását Hartmuth Weber baden-württembergi főlevéltáros elemezte. A Német Szövetségi Köztársaság levéltári jogalkotásának eredményeire visz­szatekintve megállapította, hogy az 1970-es évek elején a jogi szabályozás mind a történelmi levéltárak megóvását — a nemzeti értékű magánlevéltárak külföldre vitelének korlátozása révén —, mind pedig a hatósági iratanyag vé­delmét — az iratkezelés, a selejtezés levéltári ellenőrzése és a közigazgatásból kikerülő iratanyag levéltárba adásának szabályozása által — megfelelően biz­tosította. Az 1970-es évek elejétől azonban a jogfejlődésben új tendenciák mutatkoztak, s a nyugat-európai országokhoz hasonlóan a Szövetségi Köztár­saság jogalkotásában is egyre nagyobb szerepet kapott az ún. adatvédelmi jog­elv, amely megkérdőjelezte számos iratfajta és információhordozó levéltári őrizetbe kerülésének törvényességét. Az adatvédelmi jogfogalom megjelenése az elektronikus adatfeldolgozás közigazgatási térnyerésével állt összefüggésben, s lényegében az állampolgár individuális szférájának védelmét szolgálta. Az adat­védelmi törvények megalkotóit az a szándék vezette, hogy korlátozzák az elekt­ronikus adatfeldolgozás révén tetszőleges mértékben felhalmozható személyes jellegű információkkal való visszaélés lehetőségét. Ennek következtében az adatvédelmi törvények elvileg valamennyi olyan személyes jellegű információ megsemmisítésére kötelezik a hatóságokat, amelyre a folyó igazgatásnak már nincs szüksége. Ily módon az adatvédelmi törvények alapvető célkitűzése — az igazgatási szempontból feleslegessé vált adatok megsemmisítése — nyilván­valóan ellentétbe került a levéltári jogszabályalkotás alapelvével, az informá­ciók megőrzésével. Az ellentmondás feloldására azt tartja célravezetőnek, ha a levéltári jogszabályalkotásban érvényesülni fog a személyiség jogos magánér­dekeinek védelmét biztosító alapelv, azaz korlátozzák a levéltárba kerülő sze­mélyes jellegű információk mind hatósági, mind kutatási célú felhasználását, amely nyilvánvalóan a kutatási időhatár növelését eredményezi. A német le­véltárosok elképzelése szerint személyes jellegű információkat tartalmazó for­rásokat csak az érintett személy halála után harminc évvel, s ha ez nem álla­pítható meg, akkor születését követő százhúsz év elteltével bocsátanak a ku­tatás rendelkezésére. Az ausztriai levéltárvédelem eredményeit és aktuális feladatait Rudolf Neck, az Osztrák Állami Levéltár főigazgatója tekintette át. Mivel Ausztriában nincs levéltári törvény, ill. olyan jogi szabályozás, amely biztosítaná a szövet­ségi, a tartományi és magánlevéltárak egységes védelmét, az osztrák levéltá­rosok arra törekedtek, hogy különböző szövetségi és tartományi törvények ke­retében teremtsék meg a hatékonyabb levéltárvédelem jogalapját. Emiatt le­véltári szempontból különösen nagy jelentősége volt annak, hogy a kulturális javak védelméről szóló 1954. évi hágai egyezmény ausztriai végrehajtását sza­bályozó törvény hatályát kiterjesztették a levéltárakra. Az intézkedéssel egy­részt jogilag biztosították a levéltári épületek háborús konfliktus esetén való kíméletét, másrészt lehetővé vált, hogy levéltári anyag jogtalan külföldre vi­tele esetén nemzetközi fórumokon eljárást kezdeményezhetnek az iratok visz­szaszármaztatása érdekében. A kiviteli törvény 1985-ben elkészült végrehajtási utasításában is találhatók levéltári vonatkozások. E törvény szabályozta többek között a levéltári anyag kiállítási vagy kutatási célú külföldi kölcsönzésének módozatát, s egyúttal kimondta a levéltári fondók vagy levéltári gyűjtemények külföldre vitelének tilalmát. Az utóbbi tilalmi rendelkezéssel demonstrálni kí­vánták, hogy a monarchia egykori utódállamaival kötött levéltári egyezmé­nyek felülvizsgálata — a kultúrjavak visszaszolgáltatásáról szóló UNESCO­ajánlások ellenére — nem képezheti vita tárgyát, másrészt arra szolgált, hogy elhárítsák Izrael államnak az elnéptelenedett izraelita hitközségek iratanya­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom