Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szögi László: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Sinkovics Istvánnal / 43–49. o.

rak Országos Központja később fel is vetette valamiféle rehabilitálását, de erre nem került sor. A centenárium alkalmából a levéltár részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum ezzel kapcsolatos kiállításán, és elhatározta, hogy a Fontes-sorozatban kiadja Kossuth 1848—1849. évi iratait. Ebben a munkában rajtam kívül Bélay Vilmos, Varga Endre és mások vettek részt, a felosztás során rám Kossuth pénzügyminisztersége jutott. Ezen kezdtem akkor dolgozni, és Andics Erzsébet, a Magyar Történelmi Társulat elnöke felkért, hogy a kiadandó Kossuth-emlékkönyvbe írjak e témakörben tanulmányt. Később társaim nagy része abbahagyta ezt a munkát, én viszont be akartam fejezni, és már régen az egyetemen voltam, amikor visszajártam a levéltárba az anyaggyűjtést folytatni, ennek eredményeként jelent meg 1957-ben Kossuth Lajos összes Munkáinak XII. kötete. Amíg az Országos Levéltárban szolgáltam, részt vettem az új főigazgató, Ember Győző által kezdeményezett alapleltározási munkában. Felhő Ibolyával elkészítettem az Országos Levéltár — Pénzügyigazgatási levéltárak c. kiadványt. Hogyan kerültél át a budapesti tudományegyetemre? 1946-ban lettem egyetemi magántanár. Később Domanovszky feljött a levéltárba és közölte, hogy az egyetemen esti tagozat fog indulni, s megkérdezte Wellmann Imrétől és tőlem, hozzájárulunk-e ahhoz, hogy nevünket felvesse az egyetemi tanácsban a tanfolyam, illetve tagozat lehetséges tanáraiként. Nem sokkal ezután hívott fel Zsirai Miklós, aki akkor a Bölcsészkar dékánja volt, és kifejezetten kérte, hogy az esti tagozaton haladék nélkül kezdjem el a magyar történelem előadását. Mindez 1947 novemberében történt. Én éjjelnappal készülve, gyorsan átestem a tűzkeresztségen a régi Múzeum körúti bölcsészkari épületben. Hivatalosan még a levéltárban dolgoztam, az egyetemen pedig megbízott előadóként tanítottam. Az esti tagozat hallgatóival való foglalkozás — főleg az első évfolyamokon — sok örömet hozott. A tanrendbe nem fért be, ezért az Országos Levéltárban vasárnap délelőtt tartottuk a szemináriumot, ahol arra törekedtem, hogy a hallgatók a levéltári anyagba is valamelyest betekinthessenek. Az Országos Levéltárban közben az újjászervezett osztályok élére új embereket neveztek ki, s engem a családi levéltárak osztályának vezetésével bíztak meg. 1951 nyarán ezután hivattak a Levéltárak Országos Központjába, ahol Borsa Iván közölte, hogy az egyetemi főosztály engem kikért a levéltártól, s így ősztől oda kell átmennem. Én szerettem volna maradni is, meg nem is, hiszen éppen nemrégen neveztek ki osztályvezetőnek, ugyanakkor az egyetemi oktatást is megszerettem. 1947-től 1951-ig egyelőre változatlanul csak az esti tagozaton tanítottam. A minisztériumban végül minden nehézséget elhárítottak, és így kerültem 1951 szeptemberében most már hivatalosan is az Országos Levéltárból a Bölcsészettudományi Kar akkori Történeti Intézetébe, amelyet Kató István vezetett, és vele együtt sok fiatal oktató dolgozott ott. Életutad további része már a pesti egyetem történetéhez kapcsolódik. Azt hiszem, annak ismertetése egy másik interjú témája lehet csak, hiszen annyi mindenről kellene még szólni. A bölcsészkari Középkori Magyar Történelem Tanszék -oktatójaként sokunkat tanítottál a XVI—

XVII. század történelmére, a források felhasználásának módjára és megbecsülésére. Lederer Emma után 1969-ben átvetted a Történelem Segédtudományai Tanszék vezetését, és így az egyetlen hazai levéltárosképzést végző tanszék munkáját irányítottad. Arra kérlek, ebből az időszakból a levéltárosképzés megindulásáról és fejlődéséről szóljál még. 48