Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szögi László: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Sinkovics Istvánnal / 43–49. o.
A levéltárosképzés a felszabadulás után, pontosabban 1949-ben indult meg az egyetemen. Korábban nem volt ilyen képzés Magyarországon. Az 1883. évi képesítési törvény a levéltáros fogalmazói és kezelői szakvizsga bevezetésével hosszú időre pontosan szabályozta a levéltárosokkal szembeni követelményt, mégpedig bevált formában. Rendelkezéseit azonban a húszas években fokozatosan megszüntették, de helyette nem adtak ki újabb szabályozást. A levéltárak iránt mutatkozó fokozódó érdeklődés ugyanakkor a levéltárosok számának növelését tette szükségessé, vagyis reális volt az az igény, amely a levéltárosképzés megszervezését kívánta. Ebben komoly érdemei voltak Lederer Emmának, aki, még mielőtt a Történelem Segédtudományai Tanszék vezetésére megbízást kapott volna, a Tudományos Tanács segítségével gyorsan öszszeállított tanrend alapján megindította a levéltárosképzést, ami beleillett az 1949. évi egyetemi reform keretébe. Lederer főleg külső előadókkal kezdte meg az oktatást. Az volt az elgondolása, hogy a levéltárosnak elsősorban paleográfiai, továbbá diplomatikai ismeretekre van szüksége, valamint passzív nyelvtudást kell szereznie latin és német nyelvből. Ilyen irányban indult meg a képzés az egyetemen, s az elgondolás alapjában helyes is volt, de az élet azt követelte, hogy a leendő levéltárosok egyúttal megismerjék a levéltári munka legfontosabb feladatait, a levéltárak történetét, a modern levéltárügy problémáit. Mindezeknek az ismereteknek megszerzését legalább alapfokon nem lehet az egyetem elvégzése utánra, a levéltári munkahelyekre hárítani, hanem az egyetemen kell megtanulni. Ez viszont megkívánta, hogy a képzés szoros kapcsolatban álljon a különféle levéltárakkal, és az ott dolgozók komoly szerepet kapjanak az egyetemi levéltárosképzésben. Űgy gondolom, hogy ezen a téren sikerült valamelyest továbbfejleszteni az eredeti elgondolást. Az egyetemi levéltárosképzés közel négy évtizedes múltja azt igazolja, hogy megindítására mindenképpen szükség volt. Tanítványaid a szakma minden intézményében emlékeznek segítő jóindulatodra és pártfogásodra. Sokat beszélgethetnénk a kari és egyetemi életben végzett munkásságodról. 1963 és 1966 között dékánként vezetted a Bölcsészettudományi Kart. Sokat tettél az egyetem múltjának jeltárásáért, több egyetemtörténeti monográfiát írtál és szerkesztettél. Később te képviselted Magyarországot a Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottságban is. Elnöke voltál a Levéltári Tanácsnak. Nyugdíjba vonulásod alkalmával, 70. születésnapodon tanítványaid és barátaid tisztelegtek előtted emlékkönyv összeállításával. Szerencsére az abban közölt bibliográfia már hiányos, hiszen azóta is jó néhány munkával gyarapítottad tanulmányaid sorozatát. Kedves Professzor Űr, köszönöm, hogy felidézted régi emlékeidet, további munkádhoz erőt és jó egészséget kívánok. Szögi László 49
