Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Mraz, Henrike: A kamarai igazgatás kezdetei a Bánátban / 28–42. o.

Magyar Királyságot államjogilag egyesíteni akaró elképzeléssel szemben kialakított, Montecuccoli nézeteinek visszhangja látható. Az 1716/1718-as török háborúban visszahódított területek központi igazgatásáért az Udvari Kamara és az Udvari Haditanács közösen voltak a felelősek. Fokozatosan megtörtént a hatáskörök elhatárolása, a Neoacquistica Commisio létrehozása, a temesvári tartományi adminisztráció kialakítása. De fáradságos út vezetett a végleges polgári adminisztráció visszaállításáig. S különösen érvényes ez a hadiállapot idejére. A feladatokban osztozott a haditanácsnak alárendelt főhadbiztosi hivatal is, amely a téli hónapokban a csapatok ellátásáért és elszállásolásáért volt felelős. (Az első háborús télen 1716/1717-ben számos csapategység került a Bánátba.

15

) Ennek a hatóságnak az élén ekkor Sebastian Thürheim gróf állt. Hasonlóképpen fontos intézmény volt a Ministerialbancodeputation, amely az Udvari Kamara alárendeltségében működött. Ez a pénzek elosztását végezte és az Udvari Kamara egykori elnökének, Gundacker Thomas Starhemberg grófnak a vezetése alatt állt,

10 aki a tisztét Mária Terézia idejéig töltötte be. Mint fontos tanácsadó szerv létezett a Titkos Tanács (Geheim Rat), amelyben magától értetődően a legfelső központi szervek elnökei képviseltették magukat. I._ József császár ideje óta a Titkos Tanácsban a főudvarmester elnökölt. Ezt a hivatalt ekkor Leopold Trautson herceg viselte. Ő állt a III. (VI.) Károly által életre hívott Titkos Pénzügyi Konferencia (Geheime Finanzkonferenz) élén is, megteremtve ezzel az Udvari Kamara és a Bankbizottság eddig versengő nézeteinek összehangolását. Mindenekelőtt fennállásának első évében foglalkozott valamennyi fontos belpolitikai problémával. Rendszertelen időpontokban III. (VI.) Károly is megjelent az üléseken.

17 A Bánát berendezése tehát ezeknek a hatóságoknak a közös felelősségén nyugodott. Az újonnan meghódított Bánát egy nagyon fontos ponton különbözött a Habsburg-országok más területeitől. Nem volt hasonló társadalmi szerkezete, nem voltak társadalmi rendjei. Noha az egyházi intézmények kezdték ismét maguknak követelni egykori birtokaikat, nagybirtokok nem voltak. Éppen így a városi polgárság kialakulásának sem kedvezett a török időszak. A félhold 164 évig tartó uralma idején a hajdani magyar nemességet elűzték vagy kiirtották. A rácok vagy szerbek és az oláhok vagy románok, akik az országba települtek, jobbágyok voltak. Mellettük ott voltak még a cigányok, továbbá a zsidó, örmény és görög kisebbségek, akik a kereskedelemből éltek. A törökök Temesvár eleste után elhagyták a Bánátot. Így a társadalmi előfeltételek ahhoz, hogy a császárt necsak az országrész új urának tekintsék, hanem valamennyi föld tulajdonosának is, miként azt Savoyai Jenő herceg, a hódító kifejezetten követelte, jók voltak. Feltűnő a központi hatóságok esetében, hogy a neoacquistica berendezéséből a cseh és osztrák kancelláriákat teljesen kikapcsolták. Ezzel feltehetően már a Magyar Udvari Kancellária beavatkozását is eleve ki akarták zárni. B) Az Udvari Kamara első intézkedései a Bánátban a) Harrucker udvari kamarai tanácsos, mint ideiglenes meghatalmazott Mint korábban említettük, a bécsi Udvari Kamarában már Temesvár bevétele előtt, több héten át, tanácskozásokat tartottak, mivel az ottani gazdasági ügyeket a kamara nevében azonnal birtokba kívánták venni és az addigi gyakorlathoz, illetve a neoacquisticához hasonlóan egy ideiglenes elrendezést kialakítani. A megfogalmazás merített abból a referátumból, amelyet az Udvari Kamara 1716. szeptember 11-én a császár elé terjesztett.

18 Ebben kifeje31