Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Mraz, Henrike: A kamarai igazgatás kezdetei a Bánátban / 28–42. o.
zetten hivatkozás volt az I. Lipót alatti szerzeményekre. Az Udvari Kamara szilárdan meg volt győződve Temesvár bevételéről és a Bánát teljes megszállásával számolt. Mint ideiglenes meghatalmazott kinevezését javasolták a császárnak Johann Georg von Harrueker személyét, 19 aki Jenő herceg hadseregénél szolgált és a „fáradságos és nehéz élelmezési hadbiztosságot" vezette. Neki jutott osztályrészül, hogy az első igazgatási intézkedéseket végrehajtsa, egy vagy két tisztet ideiglenesen kirendeljen, s mindenről jelentést tegyen. Az Udvari Kamara III. (VI.) Károly engedélyét kérte egy Harruckerhez szóló rendelet, illetve ezzel kapcsolatban egy Jenő herceghez szóló utasítás kibocsátásához „minden szükséges segédlet megadása" érdekében. A császár helyeselte az Udvari Kamara javaslatát, mire az, a hadbiztossággal egyetértésben, azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. A kamara referátumát előterjesztették a Titkos Pénzügyi Konferenciának is, és az 1716. szeptember 23-án, hatodik ülésében, a 7. napirendi pontként tárgyalta a javaslatot. 20 A pénzügyi konferencia 9. ülése, amelyet a császár jelenlétében október 3-án tartottak, ugyancsak foglalkozott a temesvári Bánátban teendő ideiglenes intézkedésekkel. A jegyzőkönyvben ez áll: „a 7. ponthoz: beleegyezik (ti. a konferencia), hogy az Udvari Kamara Temesvár bevételekor és a Bánát megszállásakor, tehát az ott felszabaduló gazdaság birtokbavételekor, a főhadbiztossággal együtt, az előrelátó gondoskodás alapján, amellyel egyébként ugyanezen esetekben élni szoktak, a szükséges kirendeléseket és intézkedéseket megtegye". 21 Az Udvari Kamara egyébként már szeptember 18-án leiratot küldött Harruckerhez, aki az ostromló sereg táborában tartózkodott. Ámde ez csak arra vonatkozóan tartalmazott utasítást, hogy a vár bevételekor az ott található sót azonnal le kell foglalni, „mivel az szét nem osztható". Harruckernek Savoyai Jenővel is egyetértésre kellett jutnia, „hogy az erőd eleste esetén az ott található só nem szállítható el, hanem annak változatlanul a kincstár rendelkezésére kell állnia". 22 Október 2-án a kamarai tanácsos válaszolt a táborból és közölte, hogy tárgyalt Jenő herceggel. Az nem tudott semmiféle adatot a feltételezhető sókészletről, de hozzájárult, hogy „mint minden más esetben is, ami a császári kincstár számára a legjobb lehet, a só megtalálását követően minden segítséget és biztosítást" a rendelkezésre bocsát. Ez csak az erőd átadására és nem lerohanására vonatkozott. Egyébként a postai kapcsolatokra a jelentés ugyancsak felvilágosítással szolgál, mivel október 9-i beérkezési dátumot visel, s így éppen egy hétig volt úton. 23 Időközben megérkezett Bécsbe a hír a vár szerencsés bevételéről. 24 Erre Harruckernek ismét egy leiratot küldtek, amely kizárólag a sómonopólium biztosításával foglalkozott. A sókereskedelmet kizárólag az uralkodónak tartották fenn. Ennélfogva a kamarai tanácsosnak „megfelelő körültekintéssel arról kell gondoskodnia, hogy a kincstárra háramló károknak elejét vegye — következésképpen a sót összegyűjtse, a kincstár számára lefoglalja vagy felárral árusítsa". A sómonopólium bevezetése volt az első konkrét közigazgatási intézkedés a Bánátban. 25 Fontossága abból is kiviláglik, hogy ezt a leiratot teljes szöveggel felvették az Udvari Kamara másolati könyveibe. 26 Egy héttel később, 1716. október 24-én Harrueker számára kiállították a dekrétumot, amellyel őt átmeneti időre meghatalmazták, hogy az Udvari Kamara érdekeit a Bánátban figyelemmel kísérje, felügyelje. Ez tartalmilag megfelelt az Udvari Kamara szeptember 11-i előterjesztésének. Jellemző az igazállította ki. Kifejezetten rá is vezették, hogy a császár az előterjesztésre még gatás nehézkességére, hogy a leiratot az Udvari Kamara saját felelősségére 32
