Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - VITA - Somfai Balázs: Levéltároshivatás – levéltáros egyesület / 52–54. o.

levéltári dolgozóknak is erőfeszítéseket kell tenniük. Leginkább talán abban, hogy munkánkat és az általunk őrzött forrástömeg hasznát mind a szervek, .mind az egyének reálisan megismerjék! Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a levéltár az utókornak valamely kiválasztottja — létünk értelmét a jelenben kell bizonyítani mindenki számára. Alapfeladataink ellátása rendületlenül a legfontosabb, de a közéletben érvényesíthető erőnket hatékonyabban kell kihasználnunk. A megoldás kulcsa abban lehet, ha biztos piacra számító, társadalmilag különösen keresett szellemi tőkét rejtő, nagy iratanyagokat mozgósítunk. A számos lehetőség közül példaként említem a történelmi városok belterületére vonatkozó építészeti tervrajzokat, terviratokat, melyeknek rendszeres feltárása népgazdaságilag, építészetileg, történetileg egyaránt indokolt és jótékonyan hat a helyi közéletre is. De ebben döntsön a közös gondolkodás, a szabad vita és eszmecsere, melynek fő színtere épp a saját egyesület lehet. A levéltáros egyesület, ha a kellő személyi, politikai és gazdasági tényezők szerencsés együttállásával létrejőve, tartósan fennmarad, akkor szolgál ja igazán a levéltárügy és így az egész magyar történettudomány ügyét, ha kitűzött távlati céljai, szervezeti rendje, mindenkori munkaterve, de még elismerési rendszere is kifejezetten levéltáros szemléletű. Egyesületünk működésének sikeressége összetartásunk erejét iminősíti és sokban már a magyar levéltárügy ezredforduló után várható helyzetére utal. Somfai Balázs 54