Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - VITA - Pintér Ilona: Szakmai műveltség – szakmai közélet / 55–57. o.

Szakmai műveltség — szakmai közélet A jó szakmai közélet alapja a jó szakmai munka. Ez általában magától értetődik, a mi helyzetünk azonban meglehetősen sajátos, ezért úgy hiszem, nem felesleges beszélni róla. Osztom Erdmann Gyula véleményét, aki szerint a testületi szellem alappillére a tagok fő vonásokban azonos szakmai tudata. De lehet-e nekünk ilyen? A fő vonásokban azonos szakmai tudat feltételezné a fő vonásokban egységes felkészültséget. Nem tudom, van-e még az országban a mienkhez hasonló, alig néhány száz fős csoport, amely speciális feladatok elvégzésére hivatott, és amelynek nagyobb része éppen a speciális képzést nem kapja meg a munkába állás előtt. Levéltárosképzés csak az ELTE Bölcsészkarán folyik. A nappali tagozaton végzett diákokból nemigen jut a vidéki levéltárakba, ez köztudott. Ide általában középiskolai és általános iskolai tanári képesítéssel jönnek, jobb esetben olyanok, akiknek az egyik szakuk a történelem. A munkába lépésük után hoszszabb-rövidebb időszak a munkával való ismerkedéssel telik, hiszen a levéltári munka még akkor is ismeretlen a számukra, ha a levéltárral kutatóként már megismerkedtek. Sokat számít, hogy van-e a közelben olyan munkatárs, aki már túljutott a levéltárossá válás folyamatán, rendelkezik a megfelelő ismeretekkel és kész megosztani o. tudását a kezdővel. Ha van ilyen, akkor rövidebb a produktív munka kezdetéig tartó pályaszakasz, enélkül azonban évekig is eltarthat. A kezdeti időszak — kivált segítő híján — tele van buktatókkal. A történész törvényszerűen másként tekint a levéltári anyagra, mint a levéltáros. A levéltáros látásmód kialakulásához elengedhetetlenül szükséges közigazgatás- és jogtörténeti ismeretek nem szerepelnek kellő súllyal az egyetemi oktatásban, a főiskolairól nem is beszélve. A levéltártani alapfogalmak szerepelnek ugyan a történeti segédtudományokkal foglalkozó tananyagban, mivel azonban nincs mihez kötődniük, alig marad meg belőlük valami negyedötödév végére. így azután a provenienoia elve pl. a kezdők többsége számára nem több, mint valami homályos és érthetetlen szabály, ami csak arra való, hogy megnehezítse az eszményi rendet -megteremteni szándékozók életét. E csoport tagjainak levéltárossá válására lehetőséget ad az ELTE levéltár kiegészítő szakának elvégzése. A képzésben részt vevők természetesen nem válnak automatikusan jó levéltárossá, de mindenesetre képet kapnak a szakma múltjáról, fejlődéséről, eredményeiről. A nem levéltáros diplomával levéltárba kerültek egy csoportja azonban nem vállalja a tanulást, általában arra hivatkozva, hogy úgysem tudnak nekik újat mondani. Nem kétlem, hogy vannak, akiknek valóban nem, de bizonyosan kevesebben, mint ahányan állítják. (Tudom, hogy a szakmánk nagyjai is önképzéssel jutottak a csúcsokra, de azt hiszem, nem szabad eltekinteni attól a ténytől, hogy nekik nem volt lehetőségük 55