Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - Bertényi Iván: Imaginárius heraldika a középkori Magyarországon / 15–21. o.
csapajzsokat is viselnek, 17 Még néhány hasonló felfogású címerpajzs, zászló, címeres ruha ábrázolása 18 után jutunk el a heraldikus korba, amikor is az eddig még az imaginárius heraldika, vexillológia körébe tartozó ábrázolások már ténylegesen használt címerekké „válnak", azaz már nem a miniátor fantáziája ruházza fel heraldikus jelvényekkel a különböző szereplőket, hanem az illetők ténylegesen is viselhették a vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsot, vagy a hármas halmon kettős keresztet mutató zászlót. Egyszerre vallásos és lovagi tárgyúak a Magyar Anjou Legendáriumnak azok a miniatúrái, amelyek Szent László és a kun vitéz harcát ábrázolják, s a magyar hőst — több ízben is — pajzsán kereszttel örökítik meg. 19 De maradtak ránk olyan emlékei is a középkori imaginárius heraldikának, amelyek kimondottan vaL/ásos ihletésűek, s Krisztus kereszthalálának a történetét bemutatva adnak heraldikai emlékeket, címeres zászlókat a Kálvária-hegyen megjelenített szereplők kezébe. Kolozsvári Tamás az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött oltárképén a keresztre feszítés római századosát is megfestette (lehetséges, hogy Zsigmond király arcvonásaival, míg a mellette levő alakban talán Garai Miklós nádort láthatjuk). A környező csapat fölött látható sárkányos zászlón a Sárkány-rend jelvényét látják egyes kutatók. 20 Itt saját korabeli szimbólumot vetített vissza az ókorba a művész. Az 1427-ben festett szárnyas oltár belső tábláin ránk maradt Passio^sorozat nevezetes része (az oltár harmadik tábláján) a feltámadás jelenete. E táblán Krisztus pecsétekkel lezárt szarkofágból lép ki, áldó jobb kezét fej magasságba emeli, baljában vörös keresztet ábrázoló fehér zászló látható. Tekintsünk most el az antwerpeni van Bergh Múzeum quadriptychonjának hasonló ábrázolású, feltámadás jelenetű táblájától 21 , s attól a szfragisztikai érdekességtől, hogy Krisztus szarkofágját nyilván a saját korában szokásos módon alkalmazott zárópecsétekkel látta el a művész. Témánk szempontjából most az az érdekes, hogy Krisztusnak a középkorban használatos vexillológiai szimbólumát, a (többnyire fehér alapon ábrázolt vörös) keresztes zászlót időben a feltámadásig vitte vissza az oltárfestő képzelete, s a jelvényt maga Krisztus kezébe adta. De hasonlóképpen jár el a Magyar Anjou Legendárium miiniátora is, amikor ismételten vörös keresztes fehér zászlóval örökíti meg a pokol tornácán megjelenő, majd feltámadó Krisztust. 22 Ugyancsak Krisztus kereszthalála ihlette meg a Mátyás királyunk corvinái közt található, ma a Vatikánban őrzött Missale üluminátorát. 23 Az ismeretlen scriptor által írt kódexet a régebbi szakirodalom még csak általában keltezte a XV. századra, s ezen túlmenően mindössze Mátyás királyunk címerére figyelmeztetett. 24 Az újabb kutatások szerint a Missale Mátyás király uralkodásának a legvégére (1488—1490) datálható, s illuminatiója Budára tehető. A minket érdeklő ülusztráció középpontjában a keresztre feszített Krisztus alakja látható, a keresztet körülvevő embercsoport felett két vörös, fecskefarkú (azaz S kétf arkú) zászló látszik. Az egyik zászló mezejében egymás alatt p betűk, a másikéban fekete skorpió figyelhető meg. 25 Ha problematikus is, hogy az utóbbi zászló állatfiguráját címerképnek tekinthetjük-e, s így kérdéses, hogy e zászlóábrázolást az imaginárius heraldika körébe kell-e sorolnunk, a középkorban használatos zászlók ókori szereplők kezébe adása így is vitathatlan. Végül itt kell megemlétenünk XVI. század eleji művészetünknek tán legtöbbet vitatott emlékeit, MS mester passióképeit, illetve a rajtuk látható zászlókat. MS mester kilétével és zászlóinak az ábrázolásával tetemes irodalom foglalkozik. Immár Z ,U évszázada, hogy a zászlók Divald Károly figyelmét felkeltették, ö még ökörfejnek vélte a Kálvárián és az Olajfák hegyén feltűnő kopjás zászlók állatábrázolásait, mészáros céh jelvényeket látott bennük, s rájuk 18
