Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - MÉRLEG - Balázs Péter: Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve II. Szekszárd, 1985. / 84–85. o.

lat működik, a selyemipar révén Tolnában a nagyüzemi munkások többsége nő), s a kiegyezés után a megyét is elérő vasútépítési lázt egészen a századfordulóig nyomon követhetjük a dokumentumokban. Igen tanulságosak a mezőgazdaság állapotát, a terméshozamok növekedését, a szőlőterület folyamatos csökkenését, a természeti csapások pusztításait bemutató szövegközlések. A megye birtokviszonyaira történő 'emlékeztetés (25 megyebeli herceg, gróf vagy báró több mint negyedmillió holddal rendelkezett) napjainkig sem veszíltett érdekességéből. A kötetből megdöbbentő kép tárul elénk a megye egészségügyi (járványok pusztítása, évtizedeken át alig történik némi előrehaladás) és oktatásügyi (a tankötelesek 37,2 százaléka nem jár iskolába, a hat éven felüli lakosság 30—40 százaléka analfabéta, a századforduló előtt a megyében mindössze két állami népiskola létesül) viszonyairól. Nem kevésbé fontos a kulturális (olvasókörök, régészeti és történelmi társulat) és segélyező egyesületek létrejöttének és kezdeti tevékenységének bemutatása. A munkás- és parasztmozgalmak kibontakozását is számos dokumentum szemlélteti. „A társadalmi ellentétek elmélyülésének kora" című fejezetben a bevezető tanulmányban elmondottakat jól illusztrálják az egyre gyakoribb, most már szinte rendszeressé váló sztrájkmozgalmak. Ugyganakkor az egyre hevesebb hangulatú földmunkás és szocialista népgyűlések is újra és újra gondot okoznak a közrend őreinek. Elszomorítóak a tömeges kivándorlásról szóló jelentések és kimutatások. Mindezek alapján érthetőek a kiélezett — olykor véres összeütközésekkel párosult — választási küzdelmek. Úgy gondolom, különösen a tanulóifjúság számára hatásosak és tanulságosak az I. világháború megyei vonatkozásait bemutató dokumentumok. A háborút éltető népgyűléseket, lelkesítő szónoklatokat rövidesen felváltják az első halálesetekről, a sebesültszállító vonatokról szóló értesítések, majd 1916 végén az erdélyi menekültek befogadását szorgalmazó felszólítások. Az egymást követő hadikölcsönjegyzések, a rekvirálások, az aranyat vasért mozgalom meghirdetése, a harangok, nemesfémek, orgonasípok kötelező beszolgáltatása, a köznép általános nyomorát tükröző források, a rövidre ígért, de évekre elhúzódó háború tengernyi megpróbáltatása jól mutatják a forradalimi helyzet kiéleződése felé vezető utat. A kötet mindhárom fejezetében számos kimutatás jellegű összeállítás nyújt hiteles tájékoztatást a megye gazdasági, társadalmi, közbiztonsági, egészségügyi, oktatási stb. helyzetéről, gyakran rámutatva az országos átlaggal való egyezésre, illetve az attól való eltérésre is. Ugyancsak jól sikerült a képmellékletek megválogatása is. A kiadvány végén a kevésbé ismert fogalmak definíciója található. Mindenképpen megkönnyítette volna az egyes kötetek használatát a közölt dokumentumok annotált jegyzéke, valamint a hely-, név- és tárgymutató. Feltételezhetően a szerkesztő ezt a sorozat végére szánta, véleményem szerint azonban célszerű lett volna minden egyes kötetet ellátni ezzel az apparátussal, mert a kiadványt elsősorban használó tanulók az általuk éppen tanult vagy feldolgozandó időszak köteteit egyenként fogják kiiköcsönözni, s nehézségeit fog okozni, ha a segédapparátust csak az utolsó kötetben fogják megtalálni. Ezért célszerű lenne — s lehet, hogy a szerkesztő is erre gondolt —, a mutató részt a negyedik kötet megjelenésével egyidőben külön füzetként közreadni. A mutatók mellett itt kaphatnának helyet az időirendi táblázatok és a tisztségviselői névsorok is. Balázs Péter SS