Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - KILÁTÓ - Jancsó Éva: Tanulmányúton Franciaországban / 68–76. o.

palotában levő központi raktárban van, de helyszűke miatt az utóbbi évek­"ben több új bázis megépítése vált szükségessé. Az egyik a tengerentúli szekcióé. Ez a részleg kapta örökül Francia-Ka­nada egykori minisztériumának (könyvtárát és .anyakönyveit, és 1961-ben lett az Archives nationales-hoz kapcsolva. Állományához tartoznak az egykori Gyarmatügyi Minisztérium tengerentúlra, Szaharára, Indokínára, Algériára és a missziós telepekre vonatkozó levéltárai is. Hatalmas anyagát régi és elavult párizsi székhelyéről épp ebben az évben teljesen Aix-en-Provense-ba költöz­tetik át. Közeli cél, hogy az ottani új raktárbázist — szoros együttműködés­ben a helyi egyetemmel — jelentős kutatási ós oktatási központtá fejlesszék. A másik, egyben a legjelentősebb és általunk is meglátogatott részleg a fontainebleau-i „levéltárváros" (Cité des archives contemporaines de Fontai­•nebleau) már előremutat a XXI. század levéltárai felé. Teljes elkészültekor 10 egyenként 80 000 ifm-nyi anyag befogadására ké­pes egységből fog állni, teljes kapacitása tehát 800 km lesz! 1984 óta a 2. egy­ség is üzemel, jelenleg pedig már 220 km anyag nyert itt elhelyezést. Itt tör­ténik a központi adminisztráció, a minisztériumok iratanyagának prearchivá­lása számítógépek segítségével. Távlatilag egy-egy egységét az államosított üze­mek, szakszervezetek és társaságok, illetve az Ile-de-France régió levéltárainak szánják. A harmadik az espeyrani központi mikrofilmraktár. 1973 óta őrzi az Ar­chives nationales és a megyei levéltárak eredeti tekercseit és készít róluk má­solatokat. Közművelődési munka a levéltárakban Az Archives Nationales sokrétű és minden tekintetben a kutatók igényeit és színvonalas kiszolgálását szem előtt tartó szolgáltatásai közül engem első­sorban igen széles körű közművelődési tevékenysége ragadott meg, mely ré­vén a levéltárak állandóan és látványosan jelen vannak a kulturális életben. A történelmi folyamatok mind jobb megértését színes kiállítások rendezésével és levéltári kiadványok megjelentetésével próbálják segíteni. Mivel pedig a múzeum évi 325 000 látogatójának közel kétharmada iskolás, a kiállításokat az oktatómunka szoros részének szánják, jó alkalomnak tartva a múzeumlátoga­tást (mely Párizsban — mint említettem — egyben levéltár-látogatás is, vidé­ken pedig a levéltárak oktatókabinetjei adnak otthont a helytörténeti kiállí­tásoknak) az eredeti történeti forrásokkal való ismerkedésre. A helyzet tehát vidéken :s hasonló, nem kizárólag fővárosi jelenségről van szó. Bizonyíték erre, hogy 1982/83-ban a kulturális célra kapott állami támo­gatást 44 megye az oktatási szolgálat fejlesztésére és kiállítások rendezésére használta fel: tárlókat és tablókat, illetve új eszközöket vásárolt audiovizuális szemléltetéshez. Emellett a vidék kisebb városaiba és falvaiba — a mi mozgókönyvtáraink­hoz hasonló — ievéltárbuszokat (archivobus) indítanak, elsősorban a megye, a közeli város vagy a falu történetéhez kapcsolódó dokumentumokkal, hogy az ottani gyerekekkel is megismertessék és megszerettessék a történelem írott •emlékeit. A felnőttek számára pedig a fővárosban és vidéken egyaránt rövid tanfolyamokat szerveznek, amelyeken a paleográfia rejtelmei mellett rövid esemény-, hivatal- és jogtörténeti áttekintést kaphatnak, a hallgatók kívánsága szerint kiegészítve a címer- és pecséttani alapismeretekkel is. A levéltárak célja tehát nem az amatőr kutatók kirekesztése a kutatóter­74

Next

/
Oldalképek
Tartalom