Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - KILÁTÓ - Jancsó Éva: Tanulmányúton Franciaországban / 68–76. o.

xnekből, hanem minden korú és foglalkozású, szűkebb vagy tágabb pátriája, családja története iránt érdeklődő ember becsalogatása és kutatómunkájának segítése. S hogy ezt nem eredménytelenül teszik a megyékben sem, arra bizonyíték az elmúlt 4 évben 80 000-ről 100 000-re nőtt kutatóforgalmuk és az eközben megmozgatott iratmennyiség: 1200 000—1600 000 db! A helytörténeti és családkutatás iránt náluk is növekvő érdeklődés nyomán további pedig emelkedés várható. A francia levéltárosképzés „fellegvára" A tanfolyam során meglátogatott intézmények közül számomra a párizsi levéltárosképző iskola, az École Nationale des Charfces volt az egyik legérdekesebb. Franciaországban ugyanis a levéltárosok nem a Sorbonne-on, hanem annak tőszomszédságában, ebben az igen patinás felsőoktatási intézményben sajátítják el a „szakma fortélyait". Az iskola közvetlenül az oktatási minisztérium felügyelete alá tartozik, és alapvető feladatának a francia történelem írott forrásai feldolgozásához, értelmezéséhez, kritikájához magas szinten értő paleográfus-levéltárosok kinevelését tekinti. Az iskolára való bejutást igen komoly írásbeli és szóbeli vizsgához kötik: az előbbi először is egy latin szöveg szótár nélküli fordításából áll franciára, illetve egy francia szöveg áttételéből latinra szótár segítségével. A következő feladat egy téma kidolgozása Franciaország középkori történetéből XI. Lajos koráig, egy másiké pedig a modern történelem anyagából (1940-ig bezárólag). Az egyikben a korszak általános képét, a fejlődés fő tendenciáit kell megrajzolni, a másikban egy speciális kérdést kell elemezni, a pályázó tetszésére bízva a korszak és a kidolgozás módjának a párosítását. A 4—4 témát évenként az oktatási minisztérium szabja meg az iskolai tanács javaslatai alapján. Végül — szintén a jelölt óhaja szerint — egy német vagy angol fordítást követelnek meg. Szóbeli felvételi csak sikeres írásbeli esetén tehető. Ez —- az írásbelihez hasonlóan — egy latin szöveg fordításából, két történelmi feleletből tevődik össze, de a témák feldolgozásának módja nem egyezhet meg az írásbelijével. Ezek után egy történeti-földrajzi és két nyelvi kérdés következik, az egyik az írásbelin választott nyelvből, a másik fakultatív: ógörög, olasz, spanyol, arab vagy orosz nyelvű szöveg közül választhat a felvételiző. A bejutáskor támasztott igen komoly követelményekkel azt akarják biztosítani, hogy a hallgatók az elkövetkező négy év alatt — minden szükséges „segédeszköz" birtokában — ténylegesen a levéltáros „mesterség" és a tudományos kutatómunka elemeit sajátíthassák el. A hallgatóknak — a felkínált státusok számának függvényében — megvan a lehetőségük, hogy megszerezzék a „hivatalnok-gyakornok" (fonctionnaire stagiaire) minősítést, amely azt jelenti, hogy a felvételüktől számítva 10 évig kötelesek állami szolgálatot teljesíteni és már elsőéves koruktól komoly fizetésben részesülnek. Az iskolára — mellettük — külföldi és „szabad" hallgatók is felvételt nyerhetnek, ők viszont állami szolgálatba nem léphetnek. A felvételire való felkészülésben speciális előkészítő osztályok segítik a felvételizni szándékozókat. (Párizsban és Toulouse-ban működnek ilyenek.) A tanulmányi idő 3 év és 9 hónap. Az oktatás ingyenes. A „hivatalnokgyakornok" hallgatók egész idő alatt kapják fizetésüket és természetszerűleg 75