Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Arcok a magyar levéltárakból: négyszemközt Sashegyi Oszkárral / 65–73. o.

nemcsak feladatot, hanem sok örömet is jelentett. Az abszolutizmus kori levéltár alapleltára 1949 és 1951 között készült el és 1952-ben jelent meg. 1952-ben megkezdődött az abszolutizmus kori anyag ismertető leltározása is, párhuzamosan az anyag fondok szerinti rendszerezésével. A munka eredménye az 1965-ben megjelent ismertető leltár. Közben elkészült az anyag mintaállványozása, rakszámozása és raktári jegyzékelése, valamint a fondjegyzék, továbbá megtörtént a raktári rend kialakítása is. Felszámoltuk a nagy mennyiségű reponendat és elvégeztük a rendezés és selejtezés különböző fázisait. Ha az egész három évtizedet veszem, amely idő alatt a levéltár referense voltam, valóban elmondhatom, hogy az anyag feltárásának és levéltári feldolgozásának mindenfajta munkáját végeztem. Cenzúratörténeti kutatásaimat egy ideig még tovább folytattam: feldolgoztam a hazai könyvcenzúra történetét 1673—1730-ig, ennek fejlődési szakaszairól írt kis tanulmányaimat a Magyar Könyvszemle 1968, 1969. és 1974-i évfolyamaiban adtam közre. Ezt a munkát azonban nem folytathattam, mert levéltári munkám más jellegű munkák elvégzésére adott ösztönzést és lehetőséget. Már 1952-ben megkezdtem az abszolutizmus kori munkás- és parasztmozgalmak iratainak feltárását s ennek az anyagnak egy forráskiadvány számára való előkészítését. A mű több év munkájával készült és 1959-ben jelent meg. 2953. január 1-jétöl több mint tíz éven át vezetted az Országos Levéltár I. osztályát. Mit jelentett középvezetőként tevékenykedned? Ehhez az osztályhoz tartoztak a feudális kori kormányhatósági levéltárak, valamint az 1848—1867 között működött kormányszervek levéltárai, továbbá a bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. Ehhez még hozzájött a bírósági levéltárak és a regnicoláris levéltár anyaga, miután az addig működött ún. Bírósági Csoport 1962-ben megszűnt. Ez az óriási mennyiségű levéltári anyag, pontosabban ennek 1848 előtti része volt tulajdonképpen az egész Országos Levéltár magja. A gyűjtemények fokozatosan jöttek létre, a legrégibb, a Mohács előtti gyűjtemény is csak a Pauler-korszak munkájával alakult ki, főleg a kincstári levéltárak anyagának középkori okleveleiből. A családi levéltárak legtöbbje a harmincas években került át a Magyar-Nemzeti Múzeumból, a kiegyezés utáni minisztériumok levéltárai, amennyiben a felszabadulás előtt már levéltári őrizetben voltak is, itt csupán irattári kezelésben részesültek. A gazdasági levéltárak még később növelték az OL anyagát. Az I. osztály tudományos dolgozói az OL legjobb levéltárosaiból kerültek ki. Sajnos, ma már többen közülük nincsenek az élők sorában. Eltávozott körünkből Maksay Ferenc, a kitűnő tudós és nagyszerű ember, akit mindenki, aki ismerte, szeretett és becsült; Bottló Béla, aki önzetlenül szórta szét tudását mások között, s akire hálás szívvel gondolnak ma is az idősebb kutatók, hazaiak és külföldiek egyaránt; Mehrwerth László, aki a legmélyebben hatolt az abszolutizmus kori állam pénzügyigazgatásának bonyolult szövevényeibe, s akinek érzékeny idegrendszere összeroppant a reá zúduló terhek súlya alatt. A később a Történettudományi Intézetbe átkerültek közül elhunyt Paulinyi Oszkár, az idősebb levéltáros generációnak az a tagja, akinek mint tanítómesterünknek, munkatársunknak és barátunknak valamennyien lekötelezettjei vagyunk, a fiatalok közül pedig a tehetséges Vörös Antal és Benczédi László. Feladatom az osztály munkájának összefogása, irányítása és ellenőrzése volt. Törekvésem mindenekelőtt arra irányult, hogy a levéltári munkák minél magasabb színvonalon készüljenek el. Előbb az ismertető leltárak, majd a repertóriumok készültek, közben a belső használatra szánt segédletek különböző fajai. Az ismertető leltár az a segédletfajta, amely az OL-ben csak az I. osztály 70