Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Arcok a magyar levéltárakból: négyszemközt Sashegyi Oszkárral / 65–73. o.

anyagáról készült s ennek az osztálynak többévi munkáját igénybe vette. A feudális kori kormányhatósági levéltárak hatalmas tömegű, bonyolult szerkezetű anyagának ez a genetikus szempontú vizsgálata volt az előfeltétele e levéltárak további feltárásának. A repertóriumok készítését úgy igyekeztem irányítani, hogy azok a lehető legnagyobb mértékben szolgálják az anyag feltárását s ennek érdekében számos esetben terven kívüli rendezési munkák elvégzését is kértem az osztály dolgozóitól. Különös súlyt fektettem a középkáderek munkájának az irányítására, függetlenül attól, hogy az illetékes referenseknek kötelességszerűen ellenőrizniük kellett az anyagukban végzendő munkákat. Bizonyos elégtételül szolgált számomra, hogy a középkáderek közül többen értékelték törekvéseimet. 1958—1960 között a felsőfokú levéltári szaktanfolyam egyik előadója voltál. Emlékezetem szerint paleográfiát oktattál. Magam is résztvevője voltam ennek a tanfolyamnak, amely igen sokat jelentett nekem, de a pályán levő többi (akkor) fiatalnak is. A levéltári szakmát más területen is oktattad. A szakmai képzés és továbbképzés különböző formáiban szervezőként vagy előadóként az OL valamennyi tudományos dolgozója részt vett. Én emlékezetem szerint 1954-től vettem ilyen munkákban részt: 1954-ben egy szakmai továbbképző tanfolyamon adtam elő, 1955-ben a tudományos dolgozók egy csoportjának szakmai megbeszéléseit vezettem, 1956-ban összeállítottam a gyakornokok vizsgaanyagának bibliográfiáját. Gyakornokok minden évben kerültek a Levéltárba, az ő gyakornoki idejük beosztását én állítottam össze. Később a levéltári kiegészítő szakos hallgatók részére kormányzattörténeti előadásokat tartottam, kész levéltárosok számára pedig német paleográfiai gyakorlatokat vezettem. Az egyetemen nappali és levelező tagozatos hallgatók számára több éven át tartottam kormányzattörténeti előadásokat. Az egyetemi oktatásban végzett sokéves munkámért 1978-ban egyetemi docensi címet kaptam. (A kandidátusi fokozatot már korábban, 1970-ben megszereztem.) Attól kezdve, hogy a középkáder-tanfolyamokat megszervezték, azokon éveken át tanfolyamvezetőként vagy vizsgabizottsági tagként vettem részt. Ez utóbbi képzés tananyagaként készült el a „Levéltári ismeretek kézikönyve", amelynek 22 fejezete közül 12-t én írtam. E munkám nem pusztán összefoglalása a levéltártudományi irodalom fontosabb eredményeinek, hanem részben saját kutatásaimon is alapszik. Különösen áll ez az „Iratkezelési és irattári rendszerek" című fejezetre, amely először tárgyalja a hazai irattártörténetet egységesen és önállóan. Kormányzattörténeti előadásaimból nőtt ki „A magyarországi polgári államrendszerek" című kötetbe írt tanulmányom a neoabszolutizmus rendszeréről. Az általam vezetett német paleográfiai gyakorlatok késői eredménye pedig a „Német forrásanyag olvasási gyakorlatok" című tananyag bevezető tanulmánya. Mint főigazgató-helyettes 13 éven át dolgoztál Ember Győző mellett. Az intézmény tevékenységének melyik területét irányítottad? 1964-ben neveztek ki főigazgató-helyettessé. A döntési jog minden érdemi ügyben a főigazgatónak volt fönntartva. A főigazgató-helyettesek bizonyos ügykörökben a döntéshozatal előkészítésével, kurrens ügyekben az ügyek elintézésével voltak megbízva. Az én ügykörömbe — hogy néhányat említsek — a következőket utalták: — anyagátvétel és -átadás, iratvásárlás (ide tartozott pl. a Jugoszlávia és Magyarország közötti levéltári tárgyalások előkészítése, a létrejött egyezmény végrehajtása; a Csehszlovákia és Magyarország közötti iratcsere-egyezmény 71