Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kruzslicz István: Algyő bevallási könyve és Makó egyéni birtoklapjai a II. József-kori kataszteri felmérésből / 44–50. o.

Algyő bevallási könyve és Makó egyéni birtoklapjai a II. József-kori kataszteri felmérésből Reformjainak megvalósítása céljából II. József több olyan országos felmérést végeztetett Magyarországon, melyek ma fontos forrásul szolgálnak a 18. század végi történelmünk féltárásához. Az 1786. február 10-én kelt pátens Magyarországon és a hozzá tartozó tartományokban, valamint az Erdélyi Nagyfejedelemségben levő összes telkek pontos felmérését és jövedelmének összeírását rendelte el. A kataszteri felmérés az egységes adózás bevezetésének céljából történt. A császár, mint a fiziokrata tanok híve, minden gazdagság forrásának a földet tartotta és annak jövedelmét tekintette az egyedüli hiteles adóalapnak. A nemesi adómentesség már csak Magyarországon létezett, a birodalom más részein a nemességnek ilyen kiváltsága nem volt. Az adózást a nemességre is ki akarta terjeszteni, mivel az állandó hadsereg felállításával az az álláspont, hogy a nemes vérével adózik, már nem állta meg a helyét. Éppen ezért a földet, legyen az paraszti vagy nemesi, átlagos évi jövedelem után akarta megadóztatni. A földmérés ezen elv alapján kiterjedt az allodiális földekre is. Éppen ebben van a felmérési adatok nagy forrásértéke, ugyanis ekkor került sor először a földesúri saját kezelésben levő és más nem úrbéres jellegű földek felmérésére. A földparcellák nagyságának pontos felmérése mellett a kilencévi termésátlag, valamint a helyi piaci ár alapján számították ki a megbecsült termés értékét. Lényeges szempont volt a realitásoknak megfelelő termésbecslés. A korábbi összeírások esetében a terhek csökkentése érdekében a jobbágyok igyekeztek a tényleges termést minél kevesebbnek feltüntetni. A II. József által elrendelt termésbecslés a sokszoros ellenőrzés és összevetés következtében lényegesen reálisabb eredményeket kellett hogy hozzon a korábbi adóösszeírások és dézsma jegyzékek eredményeihez képest. A termésbecslések lehetőséget adnak az allodiális és az úrbéres földek hozamainak összehasonlításához. Kiderül az is, hogy a földesúr hogyan hasznosította földjét, mekkora részét adta bérbe, mekkora területen folytatott majorsági gazdálkodást, mekkora területen telepített dohánykertészeket stb. Az első magyarországi népszámlálás és a katonai felmérés anyaga mellett alig ismert és felhasznált a kataszteri felmérés, mely elsősorban gazdaságtörténészek számára szolgálhat értékes forrásul, de a helytörténetírás is felhasználhatja. Ma amikor köztudott, hogy a dikális és más adóösszeírások nem megbízhatóak és csak rendkívül alapos forráskritikával hasznosíthatók, megnövekszik minden olyan forrás jelentősége, mely ennél megbízhatóbb adatokat tartalmaz. A felmérések forrásértékét növeli, hogy az adatfelvételeket országosan egységes szempontok szerint végezték. A földek felmérését mérnökök irányították, megbízható pontossággal. Az egész országban mindenütt 1600 öles holdakkal számol-