Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kruzslicz István: Algyő bevallási könyve és Makó egyéni birtoklapjai a II. József-kori kataszteri felmérésből / 44–50. o.

tak, a gabonatermést egységesen pozsonyi mérőben adták meg, a szénát mázsában, a bort akóban mérték. Mindezek mellett a tárgyalt források helynévanyagban is rendkívül gazdagok. Egy-egy helység bevallási könyvének alapján képet kaphatunk a belterületről, a házak számáról, megtudhatjuk belőle, hány templom, hány iskola, kvártélyház, magazin, malom, vendégfogadó, mészárszék, bolt és más középület volt a helységben, mennyit birtokolt ebből a földesúr és mennyi volt a helység használatában. Megtudhatjuk a belső fundusok számát és nagyságát, a kertek manynyiségét. Kiderül az is, hogy a határ területének mekkora részét hasznosították, milyen volt a termőföldek minősége, mekkora részét foglalta el a határnak a terméketlen, szikes, hasznavehetetlen terület. Pontos képet kaphatunk a község határairól, a községbe vezető utakról, a vizekről, erekről, tavakról stb. Pontosan megtudhatjuk a telkes jobbágyok, a kertészek, a bérlők számát, az általuk használt földterület nagyságát. A külső szállásföldeken levő szállások, kerti épületek, a kertészek házai szintén szerepelnek a felmérésekben. Mindezeket' az adatokat a helytörténet vonatkozásában sokoldalúan lehet hasznosítani. Az említett adatok elsősorban a bevallási (fassiós) könyvekben vannak meg a legapróbb részletekig. Amennyiben csak összesítők vagy más jellegű felmérési iratok (controlleria könyv, vetési tabella, erdők bevallási táblája, halászati haszonvételek táblája, dohány bevallási tábla stb.) maradtak meg, természetesen korlátozottabbak azok a vizsgálódási területek, melyekre a kutatás kiterjedhet. A források bármelyike is értékes lehet azonban, ha a felhasználás módját a forrás jellegének megfelelően találjuk meg. Jelentős viszont az a kár, amely az iratok nagy részének megsemmisülésével érte a történettudományt. A megmaradt iratanyag alapján nem lehet az egész ország gazdaság- és társadalomtörténetére vonatkozóan minden szempontból értékelhető eredményeket feltárni, hiszen nincsenek teljes adatsorok. Néhány város és pár száz község és kisebb település adataiból nem lehet általános következtetéseket levonni. Egy-egy helységre vonatkozóan azonban teljes adatsort jelent a megmaradt bevallási könyv. Ezek a tények nem azt jelentik, hogy a megmaradt források feldolgozása nem kecsegtet eredményekkel. Az adatok feldolgozásával bizonyára több vonatkozásban is lehet újat hozni, olyan részeredmények születhetnek, melyek alapján reálisabb képet alkothatunk a birtokviszonyokról, a gazdálkodás szintjéről, a társadalom rétegződéséről stb. Néhány szempont, ill. jelzés annak érzékeltetésére, milyen sokrétű lehet a források felhasználása: — egy-egy helység birtokmegoszlásának, lakossága rétegződésének vizsgálata, — művelési ágak szerinti megoszlás, terméseredmények vizsgálata, — szőlő, erdő, rét, szántó egymáshoz való arányának vizsgálata, — allódiális és úrbéres földek összehasonlítása a területnagyság és terméshozam Összevetésével, — egy-egy város vagy község (pl. dunántúli és alföldi) gazdálkodása egészének, határhasználatának összevetése, — az adatoknak más, korabeli forrásokkal való szembesítése, — a földesúr allódiális gazdálkodásának vizsgálata (bérletek, dohánykertészetek, remanenciális földek stb.). Lehetőség van a II. József által elrendelt összeírások, felmérések (népességösszeírás, katonai felmérés, kataszteri felmérés) komplex felhasználására, tekintettel arra, hogy ezek egymáshoz igen közeli időben készültek. Legtöbb helyen, ahol fennmaradtak ugyan a felmérési adatok, a földmérés alkalmával rajzolt kataszteri térképek (mappák) ma már nincsenek meg. Ilyen esetben a szinte k 45