Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Ö. Kovács József: A kecskeméti zsidók polgárosodása, 1790–1848 / 30–43. o.

szakunk kezdetén is sok esetben .volt a-városnak, zsidó árendása, de Ők.rendszerint anyagi csődb.e jutottak. Ugyanakkor a tanácsi vélekedés szerint, a görögök befogadása sem virágoztatta fel igazán a kereskedelmi életet, mint írták: „ezek által is niegcsalattatunk" A XIX. század elejéig inkább csak, alkalmi üzlettársakat láttak a zsidókban, s korjelzőnek is vehetjük a következő véleményt: „De a zsidónak, kiváltképpen az itt valóknak (a) hátán házok, kebeliben kenyerök. Senkinek sem tudhatni, milye van és így bátorság nála nem lévén, a credituma jég hátára van építve; innen van, hogy mindennapi baja a bírónak a zsidókkal való vesződsége. Egy kis változás a jószág árában mind^ járt jégre ejti; s ennél fogva a creditort is kevés keresményétől megfosztja.. ."

s Kecskeméten nem ütköztek a betelepülni. szándékozó — tegyük hozzá, vagyonos — zsidók olyan erős ellenállásba, mint például azt az ország nyugati részén megfigyelhettük.

6 Ennek okait elsősorban a most nem részletezhető gazdasági tényezőkben, a lanyhuló kereskedelmi forgalom felvirágoztatásának motiváló erejében, valamint az.általános tőkehiányban találhatjuk meg. A mindinkább engedékenyebb, mondhatjuk így is, liberalizálódó politika — a törvényes lehetőségek szélesedését követően —, nem elhanyagolható eredője lehetett a városban meglevő vallási türelem is, amely általában a régmúltban is jellemezte Kecskemétet.

7 Ennek bizonyságául megemlíthetjük, hogy az 1787ben itt talált 16 zsidó család (81 fő) közül kilenc más lakosokkal együtt élt, akik ezek szerint nem zárkóztak el tőlük.

8 1746 előtt nem lakhatott Kecskeméten zsidó, de azt követően — bőrvásárlási egyeduralmuknak köszönhetően — a szerződésesek betelepedhettek.

9 A városi vezetés a XVIII. század utolsó negyedétől nem egy ízben korlátozta a betelepedni óhajtókat, „mivel a város a sok jövevény emberekkel már annyira megszaporodott, hogy majdcsaknem külföldiekkel fordul fel, ..." — vélekedtek az idegen térfoglalásról. A gazdasági szükségszerűség nyomása azonban erősebb volt a jogi tilalomfáknál, és annak ellenére, hogy az osztrák tartományokból származó zsidóknak tiltották a házaló kereskedést, a vásárok ideje alatt mégis szabadon üzletelhettek.

10 A házalást a letelepedés követte, bár azt a városi statútumok nem engedélyezték az idegen zsidók számára, de ők a lakosokkal nemegyszer szövetkezve, itt is rést ütöttek a rendiséget őrző hivatali bástyákon.

11 Csupán a kiváltságot élvező három árendás zsidónak engedélyezték a bentlakást, illetve kereskedésük folytatásához szükséges három-négy szolgát tarthattak, valamint a konyha vezetésére és a kóserbor mérésére kijelölt egy férfi és egy asszony kaphatta meg a negyedik szállást. Az idegen, távolról jött, kóborlónak (commorans) nevezett zsidókat egyáltalán nem, csak a megyebelieket bocsátották be a városba — a bőr és gyapjú adásvétele oéljából —*

t de Őket is csupán minden hónap első hetében, valamint a négy vásár előtti és utáni héten.

12 A tanács hosszú évekig mértéknek tekintette a három zsidó ((Schweiger Salamon 'és Márton, valamint Boskovics Löbl Mojses) árendással kötött 1799. évi egyezséget, ami tulaj donképpen a korábbi megállapodásokat és a már érvényes gyakorlatot foglalta — hosszabb távra — hivatalos formába.. Ennek szellemében tilalmazták továbbra is — a vásárok és a juhnyírás idejét kivéve — a „vidéki zsidók becsúszását" a városba. Még az 1800-as évek elején is szigorúan igyekeztek távol tartani az idegeneket a várostól, s továbbra is érvényes maradt a toleráltak számára a haszonelvű szempont: csak azért tűrték meg őket, „hogy a gyapjú és bőrökkel való kereskedéseknek nagyobb foganattya légyen".

13 Eltiltották őket a boltbeli portékák árusításától is, mivel azt akkor inkább csak a görögöknek engedélyezték. Természetesen sem a tanács, sem a zsidók nem tartották be az előírásokat. Így például a házalás tilalma ellenére az értékesebb portékával bejövő, illetve kocsival rendelkező kereskedőknek általában szabad utat biztosítottak. Ugyanazt azonban már nem engedé-