Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 1. szám - Lakos János: A tanácsi levéltárak a VI. ötéves terv időszakában, 1981–1985 / 3–14. o.

LAKOS JÁNOS A tanácsi levéltárak a VI. ötéves terv időszakában 1981-1985 Újabb, meglehetősen nehéz ötéves tervidőszakot hagytak maguk mögött tanácsi levéltáraink. Az ismert gazdasági gondok érzékenyen érintették az intézményeket. A külső feltételek tartós megromlása ráadásul éppen akkor következett be, amikor a hálózatnak minőségileg új feladatokkal kellett szembenéznie, s a levéltári anyag védelme is egyre nagyobb anyagi áldozatokat igényelt. A tanácsi levéltárak számottevő fejlődésen mentek keresztül a tanácsosítást (1968) követően (vö. Magyarország levéltárügye a felszabadulás után. In.: Magyarország levéltárai. Szerk.: Balázs Péter. Bp. 1983. 7-—29. 1.), azonban működési feltételeik súlyos hiányosságain — a személyi ellátottságot leszámítva — lényeges javítást nem tudtak elérni. Iratanyaguk 1980 végén közel 117 ezer folyóméterre rúgott. Ennek a tekintélyes állománynak országosan mintegy 30%-át iratok őrzésére teljesen alkalmatlan helyiségekben (pincék és egyéb szükségraktárak), további 35%-át pedig nem megfelelő raktárakban tárolták. Az iratokra ikáros őrzési viszonyok következtében tömegesen pusztulásnak indult állományrészek restaurálással, konzerválással ós mikrofilmezéssel történő megmentéséhez nem állt rendelkezésre a szükséges, technikai felszerelés. A levéltáraknak nem volt szabad férőhelyük, ugyanakkor az iratképző szerveknél 65 ezer fm levéltárérett irat halmozódott fel. Történelmi múltunk és jelenünk veszélyhelyzetbe jutott értékes dokumentumainak megmentésére a Művelődési Minisztérium 1980-ban hosszú távú fejlesztési programot dolgozott ki, amelynek szakmai és technikai megalapozását a VI. ötéves terv legfontosabb feladatának tekintette. Ennek keretében központi pénzeszközök segítségével egy megfelelő íelszereltségű iratvédelmi műhelyhálózat felállítását tervezte. Emellett irányelveiben szorgalmazta a raktárkapacitás bővítését és minőségi javítását, míg az intézmények fő szakmai feladataiul az iratátvételi hátralék csökkentését, a levéltári anyag feldolgozottsági szintjének emelését, a levéltártani és a helytörténeti kutatások, valamint a közművelődési munka fejlesztését, ül. tartalmi elmélyítését tűzte ki. (Részleteket 1. a Levéltári Szemle 1981/1. számában az 5—8. lapokon.) A tanácsi levéltárak ötéves tervei a központi irányelvekhez messzemenően igazodva, a helyi sajátosságokat érvényesítve készültek el 1930—1981 fordulóján. Az intézményeknek sok bizonytalansági tényezővel kellett számolniuk, mert az esetek többségében nem lehetett előre látni, hogy vajon rendelkezésre áll-e majd a tervezett fejlesztések anyagi fedezete? Az idő tájt, a VI. ötéves terv indulásakor reménykedtünk ugyan, de — valljuk be — nem bíztunk túlságosan a célkitűzések maradéktalan megvalósulásában. Lássuk tehát: milyen valóságos teljesítmény áll szemben a tervekkel? Ho3