Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Gerics József: A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól / 9–16. o.

alkudozásokból fakadt, alkalmi diplomáciai szükségességet és a királyi pecsét hátlapja sem szerepelt ismételten „Csehország közös pecsétjeként". Az universitas-ideológia azonban 1219-ben Csehországban éppen úgy a kánonjog kohójából szikrázott fel, mint 1222-ben az Aranybulla ellenállási záradékában. JEGYZETEK 1 A Summa Parisiensis-t idézi a 3. j.-ben i. m. 152. o. — Johannes Andreae-t idézi O. Gierke: Das deutsche Genossenschaftsrecht, Berlin, 1883. Bd. III. 248. o. 2 L. Stern—H. Gericke: Deutschland in der Feudalepoche von der Mitte des 11. Jh. bis zur Mitte des 13. Jh. Lehrbuch der deutschen Geschichte (Beitráge) Berlin,. 1964. 53—56. o. — Magyarországi városi testületi személyiség 13. századi pecséthasználatáról lásd Ladányi Erzsébet: III. András király egy ítéletlevelének értelmezéséhez: az esztergomi kommuna. Levéltári Szemle, 1985/2. 49—55. o. 3 P. Michaud-Quantin: Universitas. Paris, 1970. 49. o. 4 Az egészről T. N. Bisson: Assemblies and Representation in Languedoc in the Thirteenth Century. Princeton, N. J, 1964. 251—253. o. 5 Ad X. 1,2,6 v° constitutum. P. Quantin-Michaud: Collectivités médiévales et institutions antiques. Miscellanea Mediaevalia I. Antiké und Orient im Mittelalter. Berlin, 1962. 242—243. o. 6 A 3. j.-ben i. m. 309. o. 7 Y. Congar: Quod omnes tangit, ab omnibus tractari et approbari debet, Revue Historique de Droit Francais et Étranger 36 (1958) 214. o. 8 J. B. Sagmüller: Die Thátigkeit und Stellung der Cardinále bis Papst Bonifaz VIII. Freiburg im Breisgau 1896. 176—177. o. 9 I. Lindeek-Pozza: Urkundenbuch des Burgenlandes, III. Bánd. Wien—Köln—Graz, 1979. 283. o. 10 W. Stubbs: Select Charters and Other Illustrations of English Constitutional History, Oxford, 1890,

7 305. o. — A megjelentek 15—16. századi határozatképességéről: Gierke: i. m. 599—600. o. Az utóbbi évtizedek nemzetközi szakirodalma a rendi jogosítvány, illetve a rendi gyűlés egyik lényeges ismertetőjegyének nem az adó megajánlását, vagy rendkívüli jelentőségű gyűlésre, pl. királyválasztásra való meghívást tekinti, hanem a döntés, a határozat meghozatalában való érdemleges közreműködést. (A. Marongiu, II parlamento in Itália nel Medio Evo e nell'eta moderna. Milano, 1962. 65. és 88. o., Bisson, i. m. 3. o. Ennek figyelembevételével a magyar városok országrendiségéről 1526-ig nem beszélhetünk. 11 Sten Gagnér: Studien zur Ideengeschichte der Gesetzgebung. Stockholm—Uppsala—Göteborg, 1960. 299—304. o. 12 Codex Diplomaticus et epistolaris Regni Bohemiae, Ed. G. Friedrich, Pragae, 1907— 1912. II, 161. o. — A kérdés régebbi és újabb irodalmából: A. Luschin von Ebengreuth: Handbuch des österreichischen Reichsgeschichte. Bamberg, 1914.

2 Bd. I. 391—393. o. V. Hruby: Tfy studie k ceské diplomatice, Brno, 1936. 174. és köv. o. St. Russocki: Protoparlamentaryzm Czech do poczatku XV. wieku. Warszawa, 50—51 és 54—56. o. — A szóban forgó cseh pecsét magyarországi 13. századi vonatkozásaival részletesen foglalkozom az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvemben: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 259—260. o. 13 Ha ezt a megpecsételést a prelátus rendelte el, akkor ő a Glossa ordinaria szerint hamisításban bűnös, Michaud-Quantin: 3. jegyzetben i. m. 301. o. 16