Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - Kóta Péter: A vasvári káptalan korai oklevelei: egy formulagyűjtemény / 17–29. o.

KÖTA PÉTER A vasvári káptalan korai oklevelei Egy formulagyűjtemény A hiteleshelyek oklevéladási gyakorlatáról Eckhart Ferenc alapvető munkája

1 után viszonylag kevés előrehaladás történt a részletkutatásokban. „Az egységes szerkezetű hiteleshelyi oklevelek kialakulása, akárcsak a hiteleshelyi oklevéladás kezdeti periódusának mélyreható vizsgálata további kutatás feladata."

2 Egy teljességre törekvő, összehasonlító elemzésnek előfeltétele a forrásanyag szigorú és rendszeres összegyűjtése.

3 A jelen dolgozat is ehhez a munkához kíván adalékokkal hozzájárulni. Az oklevelek külső jegyeiről alig lesz szó, hiszen e téren a vasvári gyakorlat semmilyen lényeges eltérést nem mutat a korabeli, jól ismert formáktól.

4 Ugyancsak csekély említés tétetik a relatiókról. Szentpétery szerint: „A relatiók egyforma módon való szerkesztését valószínűleg a királyi kancellária tette a hiteleshelyek számára kötelezővé."

5 A formulák feltűnő egységességéből — Eckharttal együtt

6 — formuláskönyv használatára következtetett. Ez azonban, legalábbis a XIV. század elejéig, csak a relatiókra igazolható. Vasváron a formulaszerűség igazi kezdete az 1310-es évekre teendő. A káptalan történetét Desics Ignác

7 és Sül Ferenc

8 részletesen föltárta, az ő eredményeik kevés kiegészítésre szorulnak. A káptalan legkorábbi oklevele 1229ből származik. Nagyobb számban csak a XIII. század második felétől maradtak kiadványai, jórészt átiratban, ami a káptalani levéltár 1311. évi pusztulásának következménye.

9 Kedvező, hogy a hiteleshely 1328-ban királyi parancsra új pecsétjével nagyszámú átiratot bocsátott ki, ezzel biztosítva sok régebbi szöveg fennmaradását. 1328. IV. 10-e fontos dátum a hiteleshely életében: oklevelek tucatjait írták ekkor, illetve néhány napon belül. Kiugró teljesítmény ez az oklevelek számát illetően, de a régi tempóba már nern zökkent vissza; ettől kezdve mondhatjuk Igazán tömeges jellegűnek az aklevéladást. Érdekességként említjük meg, hogy egy ízben a másik vasvári egyházi testület, a domonkos konvent is adott ki oklevelet (1298).

10 Az ok nyilvánvaló: a végrendelet a káptalan javára szólt, így érdekelt fél, s az írásba foglalást semleges fórum előtt kellett elvégezni. Ilona, Mochia comes neje a perjel és egyik rendtag előtt nyilvánította végakaratát, de azok: „in argumentum maioris euidentie sex saoerdotes vicinarum ecclesiarum... ad nos fecimus convocari". Mindenesetre ezután a pannonhalimi apát oklevelébe foglalták, ami nagyobb biztonságot adott. A következőkben az adatok elemenkénti ismertetése, majd néhány részletkérdés tisztázása után áttekintjük a káptalan okleveleinek fejlődését a XIV. sz. ötvenes éveiig.