Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - HÍREK - Sáry Frigyes: Levéltári Napok '87: Vas Megyei Levéltár, 1987. április 24. / 92–94. o.
szorkanyságot s nem hoztak létre külön inkvizíciós bíróságot és ezért jóval kevesebb halálos ítélet született, mint Nyugat-Európában. Konkrét XVI. századi kőszegi példákon mutatta be az alsó-ausztriai és a magyarországi magánjog keveredését, egyfajta „jogintézményes bizonytalanság" kialakulását a bírósági gyakorlatban. Részletesen elemezte a város és az uradalom közötti illetékességi és hatásköri küzdelmet, amely az egész századon végighúzódott. Érdekes, izgalmas előadását nagy taps fogadta. Másodikként Wirth Zsuzsanna tartotta meg előadását. „A dunántúli főkapitányság kialakulása és működése" címmel. Elmondta, hogy a kutatást mindjárt az induláskor megnehezíti a terminus technikusok nem egyértelmű használata a forrásokban és a szakirodalomban. Kifejtette az országos és a kerületi főkapitányi tisztségek létrejöttét, megszervezésük körülményeit, jellemezve a rendek és az udvar harcát. Bővebben ismertette az előadó, Nádasdy Tamás 1548-tól 1553-ig terjedő dunántúli főkapitányi tevékenységét. Kiemelte szervezőmunkáját s azt a törekvését, hogy a kerületi főkapitány egyenrangú legyen a királyi generálissal. A következő referátumot Herényi István helytörténész tartotta az őrségiek és a Batthyányak több évszázadon át folyó perének történetéről. Elöljáróban szólt az Őrség, Őrvidék kora középkori históriájáról, a nemzetségi szervezetről és a terület kettéválásáról. Részletesen elmagyarázta, hogyan kerültek az őrségiek magánföldesúri fennhatóság alá, a Batthyányak hatalmába, s hogyan próbálták az alsó-őrségiek perek hosszú során át igazolni és elismertetni nemességüket. Herényi István ízes magyar nyelven tartott s térképekkel illusztrált előadását nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta a közönség. Ezután Tilcsik Györgynek, a Vas Megyei Levéltár igazgatójának „Botrányok és zavargások Vas vármegye reformkori közgyűlésein" című előadását hallhattuk. Bevezetőként megemlítette, hogy a rendbontások országszerte a reformellenzék megerősödése után szaporodtak el, különösen a lényeges kérdéseket: a tisztújítást, az országgyűlési követválasztást és a diétái követutasítást meghatározó, illetve módosító közgyűléseken. Ilyen alkalmakkor sok kisé« birtoktalan nemes jelent meg, akik politikailag teljesen iskolázatlanok voltak s könnyen lehetett manipulálni őket, legtöbbször itallal, ritkábban pénzzel. Majd rátért az előadó a konkrét Vas vármegyei eseményekre. Két közgyűlési botrányról beszélt bővebben: az 1843. április 3-i követutasítást meghatározó rendkívüli, és az 1847. október 18-i követválasztó közgyűléseken történtekről. Az előbbin a kisnemes tömeg fellépése, utóbbin a főispáni helytartó törvénytelen eljárása volt a zavargások kirobbantó oka. Figyelemre méltó mozzanatként említette, hogy itt a kisnemesség helyi mozgalmával, összefogásával találkozhattunk, mert a források adatai szerint nem állt mögöttük gazdag befolyásos támogató. A következő referáló Szigetvári Ferenc, az Orvostörténeti Múzeum munkatársa volt, aki a több mint száz éve megjelent „Pharmatica Humorica" című kiadványról beszélt. Ez a mű humoros formában, karikatúrákkal ábrázolja a korabeli gyógyszerészek munkáját. A vetítettképes előadást a részt vevők élénk figyelemmel kísérték végig. Szigetvári Ferencet Lasics Judit követte: „A községi népiskolák és tanítóik helyzete Vas vármegyében a XIX. század közepén" című felszólalásával. Az előadó kimerítően elemezte a községi elemi oktatás állapotát, az iskolakötelezettség gyakorlati végrehajtását, a tanítók sanyarú helyzetét a Bach-korszakban és a dualizmus első éveiben. Feiszt György referátuma a közismert dunántúli betyár — Savanyú Jóska (Józsi) — szombathelyi peréről szólt. Bevezetőként a szerző beszélt a magyarországi betyárvilág két nagy korszakáról s röviden ismertette Savanyú élettörténetét. Részletesen mutatta be a romantikus betyárvilág és a valóság közti kü93