Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - HÍREK - Sáry Frigyes: Levéltári Napok '87: Vas Megyei Levéltár, 1987. április 24. / 92–94. o.

lönbséget. Savanyú Jóskát a közvélemény azonosította a jó betyár fogalmával,. aki délceg, bátor, erős, a gazdagokat megbünteti és támogatja a szegényeket. Ezzel szemben mit mutat a valóság? Savanyú 152 centiméter magas, zömök, erőteljes testalkatú, kerek fejű, fekete villogó szemű, erőszakos, ravasz férfi, egy közönséges rablógyilkos volt. Valószínűleg azért születtek róla legendák, mert szembe mert szállni a hatalommal s ez a hatalom sokáig nem tudta őt és bandáját semlegesíteni. A 13 tagú banda pere Szombathelyen folyt le 1886 májusában, aminek végén Savanyút életfogytiglanra, társait pedig 5—12 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. KoncÜcsné Kovács Éva a körmendi tűzoltó egyesület 1867—1945 közötti történetéről beszélt. Elöljáróban említette, hogy a gyakori tűzesetek milyen pusztítást jelentettek egy-egy település életében. A védekezés pedig a legtöbb helyen a XIX. század második feléig nem volt megszervezve. A dualizmus első éveiben ezért alakultak országszerte sorozatban a helyi önkéntes tűzoltóegyletek, így jött létre 1867-ben a körmendi egyesület is. Működésének első korszakát taglalva az előadó élesen elmarasztalta Körmend múlt század végi vezetőit, akik nem ismerték föl az egylet létezésének szükségességét, nem támogatták azt anyagilag s ezért az egylet nem tudta magát felszerelni korszerű tűzoltó berendezésekkel. Mindezen okok miatt volt nagy csapás a XX. század eleji tűzvész, amikor a település nagy része leégett. Még ezután is csak a vármegyei alispán erélyes fölszólítására volt hajlandó a vezetőség megfelelő eszközökkel ellátni a tűzoltókat. Szólt az előadó arról is, hogy az egylet tagsága a közéletből is kivette részét, zenekaruk számos kulturális rendezvényen lépett föl. Rácskai Jenő „Választási gúnyversek és rigmusok a dualizmustól a koalíciós időkig" címmel tartotta meg előadását. Kifejtette, hogy ezek a szerzemények a politikatörténet szerves részei, jól jellemzik az adott kor közgondolkodását,, tömegkultúráját. A politikai harc kulisszatitkaiba vezetnek be bennünket. A minél nagyobb tömeghatás kedvéért népdalszerüen énekelték e rigmusokat és gúny verseket. Jellemző a dallamuk: sokáig a Kossuth-nóta képezte a kortesnóták alapját még a Nyugat-Dunántúlon is —• állapította meg a szerző. A tömegek manipulálására készültek, ezért röplap, röpirat formájában jelentek meg. Szerzőik általában ismeretlenek. Ezekután Rácskai Jenő rövid áttekintést adott a magyarországi választások, választójog történetéről az 1848 és 1959 közötti időkből, majd számos példát idézett az országos és 48-as Függetlenségi Párt, a Horthy-korszakbeli pártok és a Baloldali Blokk pártjainak röpiratanyagából. Az előadás-sorozat Tilcsik György levéltárigazgató zárszavával ért véget. Sáry Frigyes 94