Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár évkönyve 1. Szolnok, 1986. / 79–82. o.

dányként. Ezzel a lépéssel nemcsak a pénzügyi szempontoknak teszünk eleget, hanem megkíséreljük kiadványainkat beilleszteni a helytörténet országos anyagába. Szívesen látnám, a szolnokiak évkönyvét a Könyvtárellátó Vállalat kéthetenként megjelenő gyarapítási tanácsadó füzetében. A tanulmányok sorát Laszlovszky József írása nyitja meg. A garam-szentbenedeki apátság birtokai között jelentős helyet foglaltak el a tiszai birtokok, melyek egy része a mai Szolnok megye területére esett. így a megye korai története szempontjából is alapvetően fontos forrás az 1075-ös garamszentbenedeki oklevél. Szolnok városának is innen ismerjük első említését, és emellett különösen két területre vonatkozóan érdemes vizsgálat alá vonni a szöveget: egyrészt a Szolnoktól délre eső területeknél, másrészt a Tiszazúg nyugati részének bemutatásánál. A szerző az oklevélben szereplő Ság és Pél-Pelu területek és ezek határjárásában szereplő helynevek lokalizálását kísérli meg színvonalas tanulmányában. Kocsis Gyula Szolnok megyei települések állatkereskedelme és „szekerezése" a XVI. század második felében c. dolgozatában szokatlan bevezető gondolatok után XVI. századi török és magyar vámnaplókat vizsgál elemző módon. Megállapítja, hogy a Nyitra és a Vág menti mezővárosok vásáraira irányuló állatkereskedelemben a Szolnok megyei települések 10—15%ban részesedtek. A megye két települése, legjelentősebb mezővárosa Jászberény és Mezőtúr országos összehasonlításban is nagy mennyiségű állatot exportált a vásárokra. A jászberényiek az állatfelhajtás mellett számottevő szekerezést is folytattak. A szerző igen hasznos táblázatokkal és mellékletekkel győzi meg olvasóit mondandójának igazáról. Javára vált volna a tanulmánynak, ha a szolnoki adatok mellé tájékoztatás igényével a megemlített debreceni, kecskeméti és szegedi tőzsérek tevékenységét is érzékeltető adatokat közöl. Nemes Lajos Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687—1774) c. tanulmányában közel 100 év fordulópontjait veszi vizsgálat alá. Írásából megelevenednek a korabeli falu fontos szereplői: a jobbágyok, akik földet akarnak szerezni; a földbirtokosok, akik pénzre vágynak; leszármazottjaik, akik az eladott földet vissza akarják szerezni; a nemesi vármegye törvényszéke, amely mindig a földesurak felé hajlott; a vonuló hadak, amelyeknek útját a megpróbáltatások jelezték. A szerző nyomon követi a jobbágyfalu és a mezőváros korszakait. Befejezésként megismerkedhetünk a Mária Terézia-féle urbáriummal, amelyet 1774. április 13-án megyegyűlésen hirdettek ki. Kiss József Közigazgatás és jogszolgáltatás egy koronabirtokon az 1730—40-es években c, dolgozatában a koronabirtok állományába tartozó Jászkun Kerület két évtizedét veszi vizsgálat alá. A jászkunságiak többszörös szolgáltatást kellett hogy teljesítsenek, ugyanakkor pozíciójukból adódó kiváltságaik egy részét tudták csak érvényre juttatni. A szerző sorra veszi azokat az intézményeket, melyekkel ezt a harcot meg kellett vívni. A dolgozat értékes része a Jászkun Kerület székházának építésére vonatkozó költségvetés és más információk. Bánkiné Molnár Erzsébet értékes, adatokban gazdag tanulmányában „A ^Rendszeres bizottsági munkálatok-" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791—1843J44)" a polgári átalakítást jelentő reformkori országgyűlések előzményeit veszi vizsgálat alá az ún. rendszeres bizottsági munkálatok tükrében. Bevezetésként a szerző bemutatja a Jászkun Kerület társadalmát igazgatását, majd rátér az 1791. évi 67. tc-kel kirendelt bizottság tevékenységének vizsgálatára. Külön fejezetben igen színvonalasan összegzi a Kerület ügyének alakulását a reformországgyűléseken, A Jászkun Kerület több évtizedes sérelmei részben 1848-ban, részben a kiegyezés utáni polgári korszakban lépésről lépésre oldódtak meg. A tanulmány forrásbázisát egy ponton szeretném kiegészíteni. A téma irodalmát bemutató fejezetből — annak lábjegyzetéből — kimaradt, hogy Bényei Miklós Bihar megyei észrevételek az 1827. évi 80