Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - Bertényi Iván: Imaginárius heraldika a középkori Magyarországon / 15–21. o.

BERTÉNYI IVÁN Imaginárius heraldika a középkori Magyarországon A középkori gondolkodásmódnak köszönhetően gyakran találkozunk olyan heraldikai ábrázolásokkal, amelyek a valóságban soha nem léteztek. Az újabb heraldikai szakirodalom Nyugat-Európában azonban mégsem az ilyen címerképeket; egyszarvúkat, kétfarkú oroszlánokat, két-, sőt háromfejű sasokat, sárkányokat stb. stb. sorolja az imaginárius heraldika körébe, hanem az elképzelt címerviselők heraldikai jelvényeit. A középkori művészek, címerfestők előszeretettel tulajdonítottak címereket olyan személyeknek is, akik sohasem léteztek, vagy ha éltek is, olyan helyen, abban a korban követték el hősi vagy visszataszító, és a középkori irodalom legkülönbözőbb műfajaiban megörökített cselekedeteiket, ahol és amikor a címerek nem voltak használatosak. A leggyakrabban irodalmi alkotásokban megörökített ilyen, elképzelt címerek azután átkerülhettek a mindennapi élet különböző használati tárgyaira, szőnyegekre, üvegablakokra, falfestményekre, zászlókra stb., stb., sőt az egyes címerkönyvek, címergyűjtemények ábrázolásaira is. E képzeleti heraldika címertulajdonosai közt regényhősöket (így pl. Roland és környezete, az arthuriánus legendakör hősei, más lovagregények szereplői), az ókor és a középkor ténylegesen élt neves alakjait (Nagy Sándor, Július Caesar, Nagy Károly stb.) bibliai és vallási alakokat (Ádám, Ábrahám, Mózes, a betlehemi királyok, Jézus Krisztus, Szűz Mária, a legkülönbözőbb szentek, a sátán stb.. stb.), a görög-római mitológia hőseit {Jupiter, Mars, egyéb istenek, ül. hősök, mint pl. Akhüllész, Hector, Aeneas stb., stb.), más mitológiák neves alakjait (pl. Odin, Siegfried stb.), egyes, nem európai civilizációhoz tartozó személyeket (Szaladdin és környezete, a bizánci császár, a nagymogul, a kínai császár stb.) egyaránt ott találhatjuk, s esetenként ide sorolhatók a címerhasználat európai elterjedése utáni időben élni képzelt különböző kitalált személyiségek (János pap, mitikus keleti királyok), elképzelt városok, falvak, világrészek, országok, intézmények, megszemélyesített bűnök (Antikrisztus), erények, szelek, folyók, állatok is, amennyiben címert tulajdonítottak nekik.

1 Az imaginárius heraldika vizsgálata még Nyugat-Európában is csak a kezdeteknél tart, így jórészt még ott is feltáratlanok azok a tanulságok, amelyek az elképzelt címerekből levonhatók. Az azonban már az eddigi kutatások alapján is megállapítható, hogy ha egy-egy nagyobb legenda- vagy mondakör több tagjának egyazon időben komponált címerei ránk maradtak, azokból bizonyos következtetések vonhatók le keletkezési helyük és idejük heraldikai ízlésére, esetenként a beszélő, az allusiv címerek használatára, a címerszknbolikára stb. stb., ha pedig valamely nagyobb mondakört (mint pl. Arthur király és a kerekasztal lovagjainak a históriáját) hosszú évszázadokon át kedveltek, s címereiket is megkomponálták a különböző korok művészei, 15