Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - Bertényi Iván: Imaginárius heraldika a középkori Magyarországon / 15–21. o.

még az egyes személyeknek tulajdonított címerek esetenkénti áthagyományozása is megfigyelhető — akár a XII. századtól a modern korig. Ugyanakkor az esetleges címer-újrakomponálás és ez esetben a különböző helyeken és időkben ugyanazon személyeknek eltérő címereket tulajdonító művészi ábrázolás szintén rendkívül tanulságos lehet, s a különböző korok, címerleírók, címerfestők ízlésének, heraldikai ábrázolásmódjainak (alkalomadtán statisztikai módszereket is alkalmazó) összevetésével kecsegtethet. Emellett — amint ez már az eddigi vizsgálatokból is kiderült — nemcsak a Trója-regény vagy az Arthurlegendakör személyneveinek az elterjedése, létező személyek által való viselése tanúskodik középkori olvasottságuk, népszerűségük mellett: a XIV—

XV. században az is többször előfordult, hogy a kerekasztal lovagjainak a kitalált címereit ténylegesen létező személyek, egész családok pajzsaikra is emelték, ami művelődéstörténeti és szociológiai szempontból egyaránt figyelemre méltó.

2 Kérdés, Kelet-Európában is fellelhető-e az imaginárius heraldika. — Csehországban feltétlenül: a prágai Nemzeti Könyvtárban őrzött Kramlovsky-kódex egyik illusztrációja (a bibliai) Dávidot a huszitizmus jelvényévé vált kehellyel a címerpajzsán örökíti meg

3

, így vitán felül áll, hogy a vonatkozó illusztráció miniátora a címerhasználat elterjedése előtt élt, ószövetségi személyt ruházott fel a kelyhes címerrel. Hazánkban — sajnos — nem maradtak ránk írásban olyan lovagregények, mint Nyugat-Európában. Néhány, más forrás közvetítésével ránk maradt epikai emlékünk; így Botond története, vagy a Toldi-monda azonban arról tanúskodik, hogy a középkori Magyarországon is volt közönsége a hősi történeteknek. Középkori forrásaink azonban nem bizonyulnak különösebben bőkezűnek, ha a magyar imaginárius heraldika nyomait kutatjuk, s ha a vallásos tárgyú művészet művelői nem ruházták volna fel címerekkel, címeres zászlókkal a bibliai szereplőket, egyes legendáink alakjait, alig-alig tudnánk elképzelt címerek nyomaira bukkanni. Szerencsénkre egyik legfontosabb középkori heraldikai forrásunk, a Képes Krónika most sem hagy cserben bennünket. A magyar nép történetét nemcsak szavakban elmondó, hanem díszes illusztrációkkal is kísérő alkotás ugyanis — saját kora heraldikai ízlését követve — esetenként olyan események szereplőit is címerpajzsokkal, címeres zászlókkal ábrázolja, akik akkor éltek, amikor a címerviselés még ismeretlen volt Európában, s így szükségképpen az imaginárius heraldika, vexillológia területére kalauzol bennünket. (Mivel a korai időszakban még általában ugyanazok az ábrázolások jelennek meg a címereken és a zászlókon, egymással párhuzamosan vizsgálhatjuk az imaginárius heraldika és vexillológia emlékeit.) A magyarok Pannóniába való „első bejövetelét", azaz a hun történetet tárgyalni kezdő fejezet lapaljának a miniatúráján vörös mezőben fekete turulmadarat mutató, felül hegyes fanonban végződő zászlót láthatunk.

4 A következő lap első oldalának az alján Attilának „a magyarok királyává" választását és győzelmét bejelentő fejezetcím alatt megkomponált jelenet hosszú, farokban végződő zászlaja megismétli a fekete turulmadarat, de ezúttal arany mezőbe helyezve. A képen feltűnő osatajelenet egyik, zárt sisakot viselő (a hadrendben elfoglalt helyéből megítélhetően minden bizonnyal vezető tisztséget betöltő) szereplője ugyanakkor vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzs oltalma alatt küzd.

5 Ugyancsak arany mezejű zászlón látható a fekete turulmadár az Aquileia ostromát illusztráló miniatúrán — ugyanott az egyik szemben megörökített ostromló vitéz pajzsának arany mezejében ágaskodó fekete oroszlánt visel.

6 Alatta a „Cumque rex Atyla" kezdetű szöveg C iniciáléja pedig magát a hun királyt mutatja be, fején koronával, jobbjában karddal, bal kezében — ezúttal ezüst mezejű — pajzzsal, rajt a fekete turulmadárral.

7 De jó néhányszor szerepel a •— világos mezejű tárcsapajzsba helyezett — fekete 16