Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - HUNGARIKA - Tilcsik György: Újabb forrás I. József magyar királlyá koronázásáról / 70–73. o.

elemzését, s ezért itt csupán utalunk arra, hogy e két forrásban megtalálható szöveges és képi információk néhány kisebb és lényegtelen részlettől eltekintve gyakorlatilag fedik, de egyben kölcsönösen ki is egészítik egymást. Ezen átfedések között alapvető és éppen ezért feltétlenül kiemelésre kívánkozó az, hogy a metszet szövege és egy külön képe is megerősíti azt a Bán Péter által az említett közleménnyel dokumentált, korábban azonban források hiányában nem ismert megállapítást, hogy I. József megkoronázásakor valóban letette a világi esküt.

s Hiteles ábrázolása és részletes leírása mindazon érdekes eseményeknek, melyek a fenséges József császári trónörökös magyar királlyá való választása és koronázása alkalmával a királyi főés koronázó városban, az alsó-magyarországi Pozsonyban az úr 1687. évében lejátszódtak.

7 Miután mindkét római császári felség — részt akarván venni a magyar országgyűlésen — a fenséges trónörökös és az idősebb hercegnő

8 társaságában székvárosukat, Bécset elhagyták, október 30-án szerencsésen megérkeztek Pozsonyba, ahol áthajtatva a városon a várba mentek. Másnap, 31-én őexcellenciája gróf Strattmann főkancellár úr átnyújtotta a magyar rendeknek a latin nyelvű országgyűlési propozíciókat, melyek többek között azt tartalmazták, hogy a rendek — a Magyar Királyság javát elősegítendő — őcsászári felségét, a fenséges József trónörököst egységes akarattal jövőbeli örökös királyukká kívánják koronázni. A rendek a propozíció — melyet a legnagyobb alázattal nettek át — előterjesztései alapján az ausztriai ház örökös királyságát minden nehézség nélkül megvalósíthatónak vélték, azon eset kivételével, hogy amenynyiben több osztrák herceg jöhetne számításba, akkor azok maguk között szabad választást tartsanak. Végezetül azonban úgy határoztak, hogy a magyar királyi trón öröklésének joga a legidősebb főherceg révén mindig ezen fenséges főhercegi házat, annak kihalása esetén pedig a spanyol királyi házat illeti, így november 7-én a magyar rendek országgyűlésén őfőhercegségét, a fenséges Józsefet egyhangúlag Magyarország örökös királyává nyilvánították, melyről őcsászári felségét nyomban ezután őhercegsége, a nádor úr révén írásban értesítették, és a császári trónörökösnek a fenséges helyett a felséges titulust megadták, egyúttal őcsászári felségét felkérték, hogy a koronázás napját a legkegyelmesebben jelölje ki. November 26-án őcsászári felsége az újonnan megválasztott magyar királynak — a Spanyol Királyság követe őexellenciájának, valamint a legismertebb lovagrend minden megjelent tagjának jelenlétében — a Spanyolországból küldött Aranygyapjas-rendet a szokásos pompázatos ceremónia keretében — miként az a fenti „A" jelzetű képen

9 látható — átadta, majd azután december l-jén a koronázás napját ugyanazon hónap 9. napjára kitűzte. Időközben erre minden előkészület megtörtént, és 8-án a magyar királyi koronát egy hatlovas, vörös bársonnyal bevont, nyitott kocsin — néhány hajdú és német katona, valamint a polgárőrség 4 százada kíséretében — a várból a Szent Márton Plébániatemplomba vitték át, ahol a Stahremberg-ezred 150 muskétása egész éjjel őrizte. így érkezett el a koronázás nagy örömmel várt napja, ám úgy tűnt, hogy a felfokozott örömet valamelyest csökkenti az a sötét felhősátor, melyből egész 71