Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - HUNGARIKA - Tilcsik György: Újabb forrás I. József magyar királlyá koronázásáról / 70–73. o.

éjjel állandóan heves eső hullott. Amikor azonban az éj sötétje átadta helyét a nappali világosságnak, a Magyar Királyságra újonnan felkelő osztrák napfény csak kedves bárányfelhőiket talált az égen, és így az egész koronázási szertartás lebonyolításához kívánni sem lehetett, volna kellemesebb időt. így azután a magyar mágnás és nemes urak 9 órakor a nádor úr szállására, majd onnan 10 órakor az újonnan megválasztott királyért mentek, hogy őt a koronázás színhelyére olyan pompázatos rendben kísérjék el, mint az a fenti „B" jelzetű képen

10 látható. Nem lehet leírni azt a kellemes hatást, melyet a teljes egészében arannyal hímzett és gyémántokkal kirakott magyar ruhát viselő király méltóságteljes megjelenése keltett.

11 Ugyancsak nem lehet elmondani, hogy milyen jól festett az arannyal és ezüsttel hímzett ruhát viselő német és magyar lovasság, élén őhercegségével, a kegyelmes nádor úrral, s megemlítendő az is, hogy lovaik arannyal és drágakövekkel gazdagon díszített felszereléséhez Európában nehezen lehetett volna hasonlót találni. Ebben a menetben vonultak a várból a Mihály-kapun át a Stahremberg-ezred 8 gyalogos százada, valamint a Pálffy-vértesezred kíséretében. A kapubástyára 16 piros, fehér és zöld lobogót tűztek ki, s az ugyancsak itt elhelyezett trombitások és üstdobosok állandó hangja egészen a Szent Márton-templomig elhallatszott, ahol a királyt a szokásos szertartás keretében megkoronázták, miként az a fenti „C" jelzetű képről

12 kitűnik. A koronázás alatt a várban és a városban levő minden ágyú először dördült el. Az istentisztelet befejeződését követően mindkét császárig felség visszatért a várba, a király pedig királyi díszben és fején a koronával kíséretével gyalogosan — a fenti „D" jelzetű képen

13 látható rendben — a Ferencesek templomába ment, ahol több személyt lovaggá ütött („E" jelzetű kép

14

), majd egy kevés ételt vett magához és a előbb mondott kísérettel — az egyházi személyeket kivéve — lóra szállt és a Mihály-kapu előtt, szabad ég alatt felállított trónhoz lovagolt, ahol letette a magyar királyok szokásos esküjét („F" jelzetű kép

15

). Miközben a nádor úr „Vivát rex noster Josephus!" előre elhangzó kiáltását a jelenlevők örömittasan ismételték, az ágyúk másodszor is megszólaltak. Ezután őkirályi felsége az úgynevezett Királydombhoz lovagolt („G" jelzetű kép

16

) és arra teljes galoppban felugratott, majd kardjával 3 keresztvágást tett,

17 mialatt ismét felhangzott a „Vivát rex!" és a kíséretet adó lovasság, valamint a nagyobb és kisebb ágyúk a harmadik üdvözlő lövést adták le. Ezután este 5 órakor visszatértek a várba, ahol nagy lakomára került sor („H" jelzetű kép

18

). Az első koccintásnál, amikor ismét felhangzott a „Vivát!", újólag eldördültek az ágyúk. Közben egy sült ökröt, valamint vörös és fehér bort osztottak szét a nép között („I" jelzetű kép

19

) és ezzel ért örvendetes véget ez a rendkívül látványos koronázási nap. JEGYZETEK 1 Bán Péter: Egy portugál szemtanú tudósítása I. József 1687. évi koronázásáról. = Levéltári Szemle, 1985. 1. sz. 56—62. p. 2 Az érme két oldalának feliratai a következők voltak: „AMORE ET TIMORE" és „IOSEPHUS ARCHIDUX AUSTRIAE CORONATUS IN REGE UNGARIAE. POSONII DIE 9. DECE. 1687." Érdekességként mondjuk el, hogy ismeretes egy I. József koronázására vert másfajta érme is. (Holcík, Stefan: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563—1830. Bp., .1986. 32. p.) 3 Feltétlenül említésre kívánkozik, hogy a Pozsonyi Városi Képtárban több más, I. József koronázását megörökítő rézmetszetet is őriznek, melyek közül legalább egy a mi metszetünket is készítő J. M. Lerch munkája. (Holőík: i. m. 5., 8., 32., 33., 57., 65. p.) 72