Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson / 47–59. o.

szült azon körülmény, hogy a kormány (kiemelés a szerzőtől) Zala vármegyében is fölhasználta a korteshadat Deák választásának meghiúsítására".

5 Az 1839—40-es országgyűlés legfontosabb eredményeként — s nem kis mértékben éppen Deák fellépésének hatására — kénytelen volt ugyan a kormány eddigi terrorpolitikájával felhagyni (s a bebörtönzött Kossuthot és Wesselényit szabadon bocsátani), de az ellenzéki vezetők semlegesítésére irányuló törekvéseivel továbbra sem hagyott fel, csupán eszközeiben és taktikájában változtatott. Az 1843-as országgyűlésre készülve, az egyik legfontosabb feladatként (a követválasztások céljaként) a kormánypárti többség kialakítását jelölte meg. Ez határozta meg új taktikáját és új lehetőségeit: nem nyíltan, nem külső (felső) beavatkozással, hanem az udvarhű és kormánypárti világi és egyházi főméltóságokra, az állami és egyházi hierarchiák tisztség- és hivatalviselőire támaszkodva, a magyar rendi ellenállás fészkeibe hatolva, a vármegyei önkormányzat mechanizmusába belülről beavatkozva, csírájában kísérelte meg az ellenzék fellépését elfojtani. Miután 1842 februárjának elején József nádor közölte gróf Majláth Antal kancellárral a Helytartótanács ez irányú állásfoglalását, a kancellár indítványára, s az uralkodó egyetértésével, március végén széles körű kancelláriai konferencia tárgyalta meg az ügy részleteit. A nádor elnökletével összeült, konzervatív főtisztviselők, világi és egyházi méltóságok (köztük az esetünkben kulcsszerepet játszó Kopácsy József esztergomi érsek) részvételével megtartott konferencia teljes egészében magáévá tette a követválasztási beavatkozásokra és a kormánypárti többség kialakítására vonatkozó terveket. Az értekezlet javaslatait az év júliusában a Staats-konferencia is megvitatta, és az uralkodó elé terjesztette. V. Ferdinánd „elvi" hozzájárulását adta a tervhez, s taktikai utasításokkal is ellátta a kancellárt. Felhatalmazta a kancellárt arra, hogy a király nevében szólítsa fel együttműködésre az egyházi és világi nagybirtokosokat, valamint az egyházi és világi (állami) tisztségviselőket. A választási előkészületeket a kormány részéről a nádor, a kancellár és Kopácsy érsek irányították. A nádor körlevélben szólította fel a főispánokat,hogy késleltessék a követutasító választmányok összehívását, vagy — ha az. már megtörtént — akadályozzák működésüket. A kancellár és az esztergomi érsek, törvényesítve a megvesztegetést, külön összejövetelen agitálták a világi és az egyházi főrendeket, hogy „a jó ügyre" ne sajnálják az anyagi áldozatokat. A kencellária 1843 márciusának elején felszólított minden államhivatalnokot: minden tőlük telhető eszközzel a kormánypárti követek választását segítsék elő. Amikor március közepén nyilvánosságra hozta az uralkodó az országgyűlés megnyitásának időpontját, és rövid időn belül esedékessé váltak a követválasztások, József nádor, Majláth kancellár és Kopácsy érsek újabb bizalmas értekezletet tartott a főispánok, helyettesük és a püspöki kar számára. Ezen a titkos megbeszélésen — melyről, ugyanúgy mint az előzményekről, a liberális ellenzék semmit sem tudott — megismételték a korábbi instrukciókat (a választások célja a kormánypárti többség megszervezése, ennek érdekében ne sajnálják az anyagi áldozatokat, s ki-ki olyan módszert és eszközt alkalmazzon, amilyen az adott megyében a legcélravezetőbb), de figyelmeztették a résztvevőket, hogy kívánatos lenne, ha ők maguk megőriznék a pártatlanság, a semlegesség látszatát, s korteseikkel végeztessék el „a piszkos munkát". Majláth Antal kancellár hívta fel a figyelmet arra, hogy az országgyűlési ellenzék egységes fellépését meg lehet gátolni akkor, ha nem lesz vezérük, s 48