Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Kállay István: A betáblázási jegyzőkönyv / 18–26. o.

A bejegyzés formulája általában a vormerken, gewöhnlicher Mass vormerken (1733), ordentliehe- Vormerkung (1734), gerichtliche Vormerkung (1749), gerichtliches Both (1770), gerichtliches Verbot (1781) volt, de gyakran hozzátették: in sensu legum Patriarum (ti. intabulari).

7 A betáblázást általában mindenki a saját nevében kérte. De van néhány kivétel is, 1748-ban pl. Vásárhelyi Pál egy asszony nevében és helyett tábláztatott 288 Ft~ot Günsteperger Simon polgár és rézműves vagyonára. 1765-ben Viczenti Jakab im Namen aller Érben intabuláltatott 600 Ft-ot; 1781-ben Vörös Zsigmond a saját és a testvérei nevében 260 Ft-ot Jurisits Pál vagyonára. 1787-ben Koszma Lipót a principálisa nevében 1000 Ft-ot tábláztatott be. 1790ben Hiemer Mihály Fejér vármegye táblabírája a hites írnoka által mutattatta be intabulatio-ra Nádallay Sándor 400 Ft-ról szóló kötelezvényét.

8 A határidő általában nem túl hosszú, de volt egész rövid is, mint pl. az 1742-ben Daróczy Zsófia által Herczegh Péter és János, valamint Muczó Mihály javaira betábláztatott 300 Ft esetében a 14 nap. De sok példa van arra, hogy több év után, amikor az adósba vetett bizalom megingott, került sor az intabulatio-ra. 1782-ben tábláztattak be pl. egy obligatio-t az 1777. évből. Vagy 1813-ban több kötelezvényt az 1781., 1802., 1803., 1807., 1810. és 1812. évből. Mindenhol beírták, hogy mely évben mennyi kamatot fizettek a tőke után.

9 1767-től kezdve a betáblázás gyakran az in Senatu kifejezéssel kezdődik. De lehetett in particulari sessione (1769-ben először), in pleno Senatu (1770), sub sessione críminali (1773-ban először), in sessione Judiciaria (1774-ben először), vagy egyszerűen protocollum sessionale is (1778).

10 A betáblázás nyelve általában német, ritkábban latin. Az első magyar nyelvű bejegyzést 1760-ban olvashatjuk. De mivel a városban görög és zsidó kereskedők is működtek, lehetett görög vagy héber is. Ez természetesen a bejegyzésnél nehézséget okozott. Görög nyelven és betűkkel írták be a könyvbe 1788-ban pl. Nikovits György 1200 Ft-ról szóló kötelezvényét. Görög nyelvű 10 200 Ft-os obligatio-t német fordításban jegyeztek be 1812-ben bankócédulában, két pesti görög kereskedő javára. Az adós terhét minden ellenvetés nélkül előre elvállalta, nem kölcsön — vagy kamat —, hanem fizetési kötelezettségként.'

1 A legrövidebb bejegyzéssel kétségtelenül Járfás Katalin dicsekedhet: mindössze annyit írtak a könyvbe, hogy adós maradt B. Purgernénak 19 Ft 45 krral.

12 Ha a fizetés megtörtént, a bejegyzést rendszerint a margón történt megjegyzéssel kitáblázták (austabuliert, cassiert). A kitörlést külön szám alatt jegyezték be és ezt a számot az eredeti bejegyzésnél is beírták. Pl. „1844. március 8-án 497 szám alatt töröltetett". De van példa arra is, hogy a törlés bírósági végzéssel történt (1815).

13 A betáblázási könyveket nagy becsben tartották. 1793-ban pl. a magyar kamara kért jelentést róluk. A levéltárban ekkor három (1714—1782, 1782— 1788 és 1789—1793) kötetet őriztek.

14 Az 1810-es években külön bejegyeztették a sorozatos devalvációkból következő leértékelést, vagy kikötötték, hogy a tőkét jó pengő pénzben (in guter klingender Müntze) kell visszafizetni (1811). 1812 márciusában azzal a feltétellel tábláztak be 2000 Ft-ot, hogy ha a bankócédulák értékét leszállítanák, akkor egy év múlva 1400 Ft-ot, ha nem, akkor 2000 Ft-ot kell visszafizetni. 1813ban intabuláltatott egy 900 RFt-ról szóló 1804. évi obligatio-t a lángi tiszttartó. Megjegyzésként beírták, hogy mivel az összeget a felséges pátens szerint reducálták, a végösszeg 683 Ft lett.

15 1840 szeptemberében az 1840:21. te. végrehajtása során a városi telekkönyvi 19