Levéltári Szemle, 37. (1987)
Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Kállay István: A betáblázási jegyzőkönyv / 18–26. o.
hivatalban új kezelési rendet vezettek be. A betáblázott követelések kielégítése iránti felügyeletre havonta másik két-két senatort jelölt ki a tanács. Októberben a polgármester és az első aljegyző jelentette, hogy milyen és mennyi adósság bejegyzéséről vezetett könyvet helyeztek el a telekkönyvi hivatalban. 1842ben a telekkönyvvezető részt kért a betáblázási díjakból. A tanács azonban ezt megtagadta tőle, mivel a pénz a tanácson kívül soha senkit sem illetett (a jutalmazásról az 1839:12. te. intézkedett). Az egyik tanácsos mégis hajlandó volt a maga részéből adni a telekkönyvvezetőnek. Ez ellen a tanácsnak nem volt kifogása. 10 1843-ban a tanács azt állapította meg, hogy az új betáblázási törvény nem intézkedik a régi betáblázásokról, amelyben a terhelt vagyon nincs megnevezve, így előfordul, hogy a végrehajtáskor (ha valaki ilyen követelést megnyer) a korábban intabulált hitelezők a végrehajtott összeget lefoglalják maguknak. A város utasította követeit, hogy a törvényhozás során ezt a hiányt pótolják. 17 1844-ben a törvény végrehajtása során rendezték a telekkönyvet és a betáblázási könyvet. Mivel Pesten a betáblázási és a birtokkönyv egyesítve volt, bizottságot küldtek ki ennek a megtekintésére. 18 1845-ben a mérnöki hivatal felállításával kapcsolatban a választó polgárság úgy foglalt állást, hogy az 1840:21. te. által elrendelt betáblázások a városi lakosok hitelével és jólétével függnek össze, ezért erre külön személy kell, aki nem lehet egyúttal mérnök is. 19 A betáblázási eljárást végül is az 1846. évi telekbírói szabályzatban rögzítette a város. A betáblázni kívánó a tanácshoz rövid kérelmet adott be. Ebben ki kellett térnie a hitelező nevére, sorsára (foglalkozására), lakhelyére, az adós nevére, sorsára és lakhelyére, a betáblázandó összegre, a birtokokra, amikre az intabulatio történt (egyenként, a telekkönyvi számmal megnevezve). A kérelemhez csatolni kellett az eredeti kötelezvényt vagy a terhelő oklevelet hiteles formában, valamint a telekkönyvi bizonyítványt (díja 6 kr) arról, hogy a birtok az adósnak telekkönyvileg tulajdona. A kérvényt jegyzőkönyvezték, majd mellékleteivel együtt a telekkönyvi hivatalba adták. A kötelezvényt szóról szóra bevezették a tartozások könyvébe: feljegyezték a betáblázás megtörténtét, hogy mire táblázták be és ezt az obligatio-ra is rávezették. Ezután a kérvény az iratok közé való helyezésre a jegyzői hivatalba került. Minden adósról, aki ellen valamit betábláztak, külön lapot nyitottak, erre írták be az intabulatio-kat. Ezt a lapot a telekkönyvi hivatal az összes birtoklevéllel kapcsolatba hozta. így egyszerre megtudható volt, hogy kinek mennyi bevallott adóssága van. A betáblázási ívre feljegyezték a betáblázott hozományt is, az esetleges zálogot vagy a bírói foglalási terhet. A bírói foglalásra kiküldött tisztviselő külön jelentést készített, amikor a foglaláskor az elmarasztalási összeget bíróilag kiszámították és a kielégítésre helybeli ingatlant jelöltek ki. A jelentést a tanácsnak nyújtotta be; ezt a betáblázási könyvbe a bírói foglalási teher című rovatba jegyezték be. Feljegyezték az örökösödési jogot; ha az egyik vagy mindkét házasfél meghalt, az illető részét bíróilag írták össze. Az árvák illetőségét a betáblázási könyvbe az örökösödési jogok című rovat alatt vezették be. 20 A betáblázás esetei A továbbiakban arra keresünk választ, hogy kik, mit és mire tábláztattak be. A hitelezők és az adósok között ott látjuk a város vezető családjait, a Vánossi, 21 a Hiemer, 22 a Friebeisz, 23 az Ybl, 24 a Sajnovics, 25 a Vörösmarty 20 csalá20
