Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Arcok a magyar levéltárakból: négyszemközt Sashegyi Oszkárral / 65–73. o.

Arcok a magyar levéltárakból Négyszemközt Sashegyi Oszkárral Sashegyi Oszkár a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgató-helyettese (72), a magyar levéltárügy jeles tudású, szerény egyénisége. Élete, munkássága elsősorban az Országos Levéltárhoz kötődik, ám maradandót alkotott az egyetemes magyar történettudomány és levéltárügy jó néhány 'területén. Reálgimnáziumban érettségiztél. E tényből a mai fiatalság azt a következtetést vonhatja le, hogy a reáliák iránti érdeklődésed volt nagyobb. A későbbi életút, az egyetemi taiiulmányok azonban mást jeleznek. Az akkori reálgimnázium nem tévesztendő össze a mai reáltagozatos gimnáziumi osztályokkal. A műszaki és közgazdasági pályákra készülőknek a reáliskola volt hivatva középfokú képzést nyújtani, ezzel szemben a reálgimnázium volt a régi gimnáziumnak modernebb formája, amely a tantárgyak közül a görögöt már elhagyta, helyette egy modern idegen nyelvet oktatott. Akkoriban sok „gimnázium" „reálgimnázium"-má alakult át. Az a budai gimnázium, amelynek padjait nyolc éven át koptattam, tízéves korom előtt, 1924-ben alakult át angol szakos reálgimnáziummá, „érseki katolikus reálgimnázium" néven. Első osztályos koromtól kezdve tanultam latint, harmadikban kezdtük a németet és ötödiktől az angolt. Nagyrészt pap-tanárok, kisebb számban civilek oktattak. Pap-tanáraink egy része az első világháború után a nagyszombati gimnáziumból jött át, köztük igen kiválóak. Civil tanáraink közül két angoltanár volt különösen jól képzett: a fiatal, Angliában tanult Szenei Miklós, aki hetedikes korunkban vette át oktatásunkat, és nyolcadikos korunkban az amerikai ösztöndíja után hazatért Országh László. Mindkettő rövidesen egyetemi katedrát kapott. Érdeklődésem elsősorban a társadalomtudományoknak szólt. Hatéves voltam, amikor édesapám meghalt s én a gyakorlati élettől elzártan, sem gazdasági, sem társadalmi problémákkal nem kerültem közvetlen érintkezésbe, viszont annál jobban izgattak bizonyos világnézeti kérdések. Kamaszkoromtól kezdve elkezdtem apám könyvtárának egyes darabjait olvasgatni. Apám könyvei között ott voltak többek között a Grill-féle Társadalomtudományi Könyvtár kötetei. Különösen Harkányi Ede „Babonák ellen" című művét faltam mohó izgalommal. A könyv tárgyát alcíme pontosabban határozta meg: „Kísérlet az erkölcsi világ gazdasági alapjainak meghatározására." Harkányi a történelmi materializmus módszerével világította meg az erkölcs fejlődéstörténetét s ezzel új perspektívákat nyitott meg előttem, olyan távlatokat, amelyekről nem volt szó az iskolában. A továbbiakban tanulmányaim során — mind irodalmi, mind politikai történeti vonatkozásban — előszeretettel foglalkoztam a fel-